3. A kedves jellembeli megnyilvánulások dicsérete
A harmadik terület talán a legkönnyebben elfeledett: az, amikor a gyerek emberként tesz valami szépet, nem pedig teljesítőként. Amikor megosztja a játékát egy testvérével, amikor megvigasztal egy szomorú osztálytársat, vagy amikor önként segít elpakolni, ezek olyan pillanatok, amelyek a jellemről árulkodnak, nem a képességekről.
Ha ezeket a megnyilvánulásokat rendszeresen észrevesszük és megnevezzük, azt tanítjuk meg, hogy az empátia és a kedvesség legalább annyira fontos, mint bármilyen külső eredmény.
„Nagyon jóleső volt látni, ahogy megosztottad az uzsonnádat, amikor észrevetted, hogy a barátodnak nincs” – ez a mondat nem egy teljesítményt dicsér, hanem egy értékrendet erősít meg.
Az ilyen típusú dicséret különösen fontos azért is, mert a gyerekek gyakran több figyelmet kapnak akkor, amikor rosszalkodnak, és kevesebbet akkor, amikor csendben, magától értetődően kedvesek. Ha ezt a mintát megfordítjuk, és pont ezekre a pillanatokra figyelünk oda hangosan, azzal azt üzenjük, hogy a jóság nem magától értetődő, hanem észrevett és értékelt dolog. Olvass még a témában
Mindhárom dicséretforma közös vonása, hogy nem a végeredményről szól, hanem arról, amit a gyerek a folyamat során magáról megmutat. Az erőfeszítés, a kitartás és a jellem azok a rétegek, amelyek akkor is megmaradnak, amikor egy verseny elveszik, egy dolgozat rosszul sikerül, vagy egy próbálkozás kudarcba fullad. Ezekre építeni annyit jelent, mint egy olyan belső alapot adni a gyereknek, ami nem omlik össze az első kudarcnál.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünkA csípős őszi reggeleken ez a gyógytea lehet a megmentődA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
