A veszekedések gyakran egy semmiség miatt robbannak ki, aztán könnyen heves érzelmekkel teli szócsatákká, vádaskodássá durvulhat a helyzet. Konfliktushelyzetben a férfiak többsége sokkal könnyebben besokall, könnyebb őket érzelmileg túlterhelni. A túlfeszített férfit pedig felesleges vitába hajszolni, mert nem lesz konstruktív. Lássuk, hogyan reagálnak legtöbbször a férfiak a párkapcsolati konfliktusokra! Neked ismerősek ezek a szituációk?
A különbözőségünkből indulnak a problémák
A nők gyakran úgy kezelik a stresszhelyzeteket, hogy jól kibeszélnek minden részletet. A párunktól sokszor elvárjuk, hogy ezt a kibeszélési kényszerünket jól tolerálja. Ha egy túlterhelt nap után elmesélünk minden számunkra fontosnak vélt részletet, és nem érezzük, hogy a párunk figyel ránk, begurulunk.
Így van ez akkor is, amikor szemrehányást teszünk valamiért, kifejezésre juttatjuk a csalódottságunkat például azzal kapcsolatban, hogy a párunk nem vette észre az új ruhánkat, frizuránkat.
Be lehet gurulni egy apróságtól is, egy rosszul értelmezett üzenettől, egy késéstől, egy elmaradt csóktól, egy rosszul megfogalmazott mondattól. Sérelemnek élünk meg valamit és kész a baj. Indul a sebeket ejtő, sehova sem vezető szópárbaj.
Régóta gyűlő feszültség kirobbanása
Ha van már egy régóta ki nem mondott sérelem, ha valami régóta bántja a nőt, egy rosszkor jött mondat olaj lehet a tűzre.
Az elfojtott feszültségek a legváratlanabb pillanatokban törhetnek ki az emberből.
Ugyanezt a férfi is érezheti persze, nála is elpattanhat valami egy váratlan pillanatban.
A különbség az, hogy a nők szeretnek a dolgok végére járni, kibeszélni, kikiabálni magukat, a férfiak pedig nem vevők olyan szitukra, amiket nem tudnak irányítani.
„Harcolj vagy menekülj” vészreakció
A felfokozott izgalmi-készültségi állapotban a férfiakban bekapcsol az ösztönös támadó-menekülő reakció.
Beleállni a harcba, vagy elhagyni a terepet, ez a két opció van – a kreatív problémamegoldás ilyenkor teljesen kizárt.
A kiborult nő látványa pedig csak még jobban kikészíti őket…
Lekezelő stílussal reagálnak a kritikára
A veszekedés során a legfontosabbá az válik, hogy megvédjük a saját vélt igazunkat. Már eltűnik az udvariasság, modortalanokká válunk és néha durva beszólásokig is eljutunk.
A pasik ilyenkor a védekezés hevében durva kritikákat is megfogalmaznak. A klasszikus „nem figyelsz eléggé rám” mondatot a nők ilyenkor gyakran bedobják, amit a pasik éles kritikának éreznek és visszavághatnak elég fájó, de a maguk szempontjából érthető módon:
„Ezt hallgatom folyton, már nagyon unom”.
A lekezelő stílusba átváltó férfi nagyon bántó mondatokat tud odadobni az érzelmileg túlfűtött nőnek.
Védekezés
A veszekedés olyasféle harccá alakulhat, amelyben az ember kivetkőzik magából és már nem is a kirobbantó ok a lényeg, hanem a győzelem.
Ezek a szavak, hogy harc, védekezés, győzelem, már-már háborús helyzetet sugallnak.
Vitáról már szó sincs, mert a vitában érvek ütköznek össze.
A védekezés hevében ajtócsapkodásra is sor kerülhet, és az egész kapcsolatot megkérdőjelező mondatok kimondására is.
Elzárkózás
A pasik többsége utálja a drámázást, nem tud vele mit kezdeni, nem akar benne lenni.
A rájuk zúduló vádaktól, számonkéréstől sokszor elzárkóznak, mintha meg sem hallanák.
A nőt ez persze tovább hergeli, dühíti…
Holott a férfiak ilyenkor csak ki szeretnének vonulni a további gonoszkodásokkal teli szócsatákból.
Sokan azonnal, a veszekedésre utaló első jeleknél elzárkóznak mindenféle kontaktustól.
Kell egy visszavonulási stratégia
A veszekedés hevében elhangzottakat később nagyon meg tudjuk bánni.
Ahhoz, hogy elkerüljük az olyan mondatokat, amik miatt szégyelljük majd később magunkat, ki kell időben vonulni a szituációból!
Hogy ne durvuljon el a helyzet, ki kell lépni pár percre a szócsatából, másik szobába kell vonulni, kicsit le kell higgadni.
El kell fogadnunk, hogy a férfiak az érzelmi elárasztásra, a sérelmek sorolására nem mindig úgy reagálnak, ahogy a nők azt elvárnák, hiszen tényleg máshogy vagyunk összerakva.