Elhízott alultápláltak? Így kapcsolódott össze a két probléma a szegények körében

Első olvasatra a két fogalom teljesen üti egymást, hiszen hogyan is lehetne elhízott az, aki alultáplált? Mégis így van, ugyanis (elsősorban) a társadalom szegényebb rétegére kifejezetten jellemző, hogy túlsúlyának ellenére egy újfajta alultápláltsággal küzd: ennek hátterében a tápanyagszegény élelmiszerek és a cukros, szénsavas üdítők állnak.

Kevésbé tájékozottak

Természetesen nem minden esetben, de gyakran igaz, hogy a szegénység aluliskolázottsággal párosul, amiből sajnos az is adódik, hogy az emberek nem feltétlenül foglalkoznak azzal, mi egészséges, és mi nem.

Ha a végzettség mégis adott, munkahely és fizetés híján az embereknek több bajuk van annál, mint hogy a legújabb táplálkozási kutatásoknak utánajárjanak.

Ugyan nagyvonalakban biztos tudják, mit kellene enni és mit nem, egyszerűen nem tudják megfizetni a reform élelmiszereket, vagy éppen azokat, amik másoknál alapvetőek a hűtőszekrényben.

Emiatt kialakul az alultápláltság, ami azonban a tévhitekkel ellentétben nem minden esetben jár együtt a soványsággal.

Mi az, ami olcsó?

Ha a boltok polcain körülnézel, akkor láthatod, hogy a kevésbé egészséges élelmiszerek általában olcsóbbak. Nyilván nem minden esetben helytálló ez, hiszen pl. a chips, vagy az csokoládé kilóára sem éppen pénztárcabarát – de nem is mindenkinél számítanak alapélelmiszernek.

Azonban a rizs, a tészta, a burgonya, a búzaliszt mind-mind párszáz forintos tétel. Olcsó, gyorsan és könnyen elkészíthető (nem igényel sok energiafogyasztást), és teli van szénhidráttal – akárcsak a zsemle és a fehér kenyér.

Tovább kutatva következnek a zsíros élelmiszerek: a hidegen sajtolt olajokat össze sem lehet hasonlítani a hagyományos disznózsírral, a magas hústartalmúm sovány szalámikat a szalonnával.

A zöldségek és gyümölcsök között ugyan találni olcsóbbakat, arányaikban összehasonlítva az említett ételekkel mégis drágának bizonyulnak, akárcsak a húsok legjava.

Terjeszkedő multik

Több helyen probléma, hogy kifejezetten azok az élelmiszerek olcsóak és elérhetőek a szegényebb réteg számára, amik károsak az egészségre. Csupán egy példa a sok közül: Dél-Amerika több országában olcsóbb a kóla, mint a víz, és könnyebb is hozzájutni, hála a terjeszkedő multicégeknek.

Természetes, hogy az emberek kényszerből – és mivel ez tűnik célszerűnek – kólát isznak víz helyett.

Olyannyira, hogy a csecsemők ezt a szénsavas üdítőt kapják a cumisüvegbe, a felnőttek pedig szinte a teljes napi folyadékfogyasztásukat ebből az italból fedezik.

Mi ezen elborzadunk, de ők egyszerűen nem tudják, hogy ez a jelentős mértékű kólafogyasztás milyen problémákat okoz, de mivel vizük nincs, választásuk sem igazán akad.

Egyelőre feloldhatatlan dilemma

A hatalmas cégek úgy vélik, jót tesznek a világgal azzal, hogy feldolgozott, félkész élelmiszereket kínálnak fogyasztásra, és tény, hogy amíg igény lesz ezek megvásárlására, addig jelen lesznek a piacon. Sokan azonban azt gondolják, kiszorítják a helyi termelőket, miközben az emberek egészségét alapjaiban rontják.

Ugyan a fejlett országokban egyre inkább háttérbe szorulnak, a fejlődő országokban annál jobban terjeszkednek.

Az ott élő emberek örömmel fogadják a sóban, cukorban, zsírban és mesterséges alapanyagokban gazdag élelmiszereket, hiszen számukra ez az út jelenti a menekülést az éhezéstől.

Az országok vezetői azonban már érzékelik a problémát, hiszen minden eddiginél több olyan egészségügyi betegséget kell kezelniük a kórházakban, amik az elhízásból, egészségtelen táplálkozásból erednek.