De miért? Miért kell az állandó megerősítés? Mert bár dolgozunk rajta, csak kevesen érjük el azt a magabiztossági szintet, hogy önerőből is fent tudjuk tartani a pezsgést, ami sokak életéből már hiányzik. Elvagyunk a saját kis medrünkben, mint a vígan csörgedező patak, azzal a különbséggel, hogy mi inkább vagyunk búsak és szürkék, mint vígak.
Azért keresettek annyira az önfejlesztő könyvek és ezért íródik ennyi cikk is a témában. Segítséget várunk, ezért azt sem tudjuk hová kapjunk, és sokszor pont a rossz irányba tapogatózunk. A legtöbb cikk egyébként is túl nagy szavakat használ, túl nagy tetteket vár el az olvasótól, amik sokszor a hétköznapi életben nem megvalósíthatóak.
Kilépni a komfortzónából nem azt jelenti, hogy hajtsunk végre nagy tetteket. A központban a félelmek legyőzése, az akarat és a cselekedet áll. Bár félek új állás után nézni, mégis meg kell lépnem a családom vagy önmagam érdekében.
Olvass még a témában
Félek megvalósítani az álmomat, hogy például festő legyek, mert mit fognak gondolni rólam? Mit mondanak majd a barátaim és a családom? Mi lesz, ha senki sem kíváncsi a képeimre? De itt ez a jó álláshirdetés is, milyen kár, hogy nem felelek meg minden kitételnek… Szerintem senkitől nem állnak távol az ehhez hasonló gondolatok.
