Karmait kieresztő csend
Ekkor még nem éreztem igazán, hogy változott volna valami, csak a környezet volt más. És ez nagyon beszédes. Vizsgáltam magam, hogy mik voltak a valódi érzéseim, ha igazán megkönnyebbülést sem érzek, de azt sem, hogy hiányzik a másik fél. Viszont felelősségérzet volt bennem, aggódtam, hogy van, de nem férfiként tekintve rá, hanem emberként. Nem tudom, milyen az, amikor vita vagy durva helyzet következtében válsz el valakitől, de ez a gyakran rám törő üresség ólomsúlyú volt. Hosszú téli sétákra mentem, térdig gázoltam a hóban a Római-parton, ahol felnőttem, hátha érezni fogok valami mást, hátha kapok válaszokat, de semmi nem érkezett, csak a karmait kieresztő csend.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
