„Sajnos én is ismerem a burn-out kifejezést, hiszen magamon tapasztaltam a jeleit – mondja Anett (30). – Az elején örömmel jártam be a munkahelyemre, imádtam dolgozni, meg akartam váltani a világot. A sikerek szerencsére jöttek, de aztán a fõnököm vérszemet kapott. Látta, hogy simán elvégzem két ember munkáját, méghozzá jól, ezért még inkább leterhelt. Más pozíciókat is nekem kellett ellátnom, de persze köszönet, megbecsülés nem járt érte. A stressz mindennapos volt, mindig mindenki ideges volt. Ez persze érzelmileg nagyon megviselt, azt vettem észre magamon, hogy ingerlékeny, cinikus lettem, nem tudtam jól aludni, kikapcsolódni, egyfolytában a munkahelyi problémákon rágódtam, szorongtam. Szerencsére nem kellett szakemberhez fordulnom, mert sikerült munkahelyet váltanom, a tüneteim pedig szép lassan elmúltak, amint kikerültem abból a mérgezõ környezetbõl.”
Én is kiéghetek?
„A fiatalok veszélyeztetettebbek, mint a régóta pályán lévõk, és a családi állapot is befolyásolhatja a kiégés megjelenését, különösen az egyedülálló férfiaknak van esélyük rá – magyarázza a pszichológus. – A személyiségjellemzõk közül a külsõ kontroll, a passzív, elkerülõ megküzdési stratégiák, az alacsony önértékelés hajlamosító tényezõ. A hajszolt, versengõ, teljesítmény-központú ember különösen ki van téve az érzelmi kimerülésnek.
Szerző: Kató Iringó Olvass még a témában
Ettél már Krumpellót? Két magyar fiatal mennyei, különleges street food ételeket alkotott, most állandó üzletük is megnyílt
Adri hátrahagyta Budapestet és egy virágzó bőrműves vállalkozást épített
„Ha egy férfi kollégám félbeszakít, nem elhallgatok, hanem megemelem a hangom” – 10 nő története, akik határokat húztak a férfiakkal szemben
A kétgyermekes anyuka tengerjáró hajón dolgozva járja be a világot
