A jamaicai Port Royal ma már egy csendes kishalászfalu a Kingstontól kinyúló 29 km-es homokzár végén, a 17. század utolsó évtizedeiben olyan híres és hírhedt volt, hogy sokan „a Föld legátkozottabb városának” tartották.
A stratégiai elhelyezkedése miatt több mint 150 éven át a spanyolok irányítása alatt álló Jamaicát egy angol expedíciós erő támadta meg 1655-ben, és gyorsan győzedelmeskedtek is. Az angolok azonban emberhiányban voltak, ami miatt végül a sziget védelme érdekében az akkori kormányzó, Edward D’Oyley kalózok és magánemberek koalíciójának toborzására kényszerült.
Ez, valamint a pénz, ami a rabszolgák, a cukor és a faáruk helyi kereskedéséből folyt be, hamarosan a bűn érinthetetlen városává tette Port Royalt. Itt semmi sem állt az alkohol, a pénz és a szex útjába. A város hamarosan arról vált híressé, hogy épületeinek negyede vagy kocsma vagy bordély volt. Ez a kétes hírnév pedig csak úgy vonzotta a kalózokat. Még az olyan rettegett neveket is, mint például Morgan kapitány, akik megtámadták és kifosztották a környék gyengén védett spanyol kikötőit. A zsákmányt azonnal el is verték Port Royalban, ahol hamarosan minden a kalózok erőszakos és hedonista életstílusának kiszolgálására rendezkedett be.
Mivel a kalózokra szükség volt, hogy távol tartsák a spanyolokat, a hatóságok gyakorlatilag minden felett szemet hunytak. Port Royal gyakorlatilag törvények kívüli területté vált, ahol az arannyal megtömött zsebbel érkező kétes alakok bármit megtehettek.
A jamaicai Pompei
Mindez egészen 1692. június 7-ig tartott, amikor is a reggeli órákban elképesztő erejű földrengés rázta meg a várost. Az épületek nagyjából kétharmada összeomlott, a ledőlő falak közel kétezer embert, a lakosság szinte felét zúzták halálra, mielőtt Port Royal nagy része az öbölbe süllyedt. A város soha többé nem lett már olyan, mint korábban volt.
A város, amely egykor a bűnt szolgálta, napjainkban a tudomány számára lehet ígéretes. A mindössze néhány méterrel a vízfelszín alatt fekvő romok ugyanis tökéletesen konzerválták, milyen lehetett az élet a 17. században. A jamaicai Pompeiként is emlegetett romok hamarosan felkerülhetnek az Unesco Világörökségi Listájára. A történészek szerint a hely a Föld ezen részének legjobban megőrzött víz alatti hagyatéka, de a világon is csak kevés hasonló létezik.
Kétes múltja miatt persze Port Royal népszerűsége különösnek hathat mindazok számára, akik nem Jamaicában nőttek fel. Noha történelmi, régészeti jelentősége érthető, a város múltja modern szemmel nézve nem annyira kalandosnak, inkább mélységesen szomorúnak tűnik. Különösen akkor, ha az ember az itt pénzért adott és vett rabszolgákra, vagy az elkövetett bűncselekmények védtelenül hagyott áldozataira gondol.
Peter Gordon helyi történész viszont azt mondta a BBC-nek, hogy a Port Royaliak mindig is nagyon büszkék voltak a történelmükre és az örökségükre.
„Jamaica lakosságának jelentős része rabszolgaként behurcolt afrikai volt, akikből aztán képzett kereskedők és kézművesek lettek, és a legtehetségesebbek közül sokan éppen itt, Port Royalban voltak. Kiléptünk a rabszolgaságból, és a legkiválóbb mesteremberei lettünk a szakmáinknak, akiket ez az ország valaha látott. Port Royal tele volt ilyen tehetséggel, és mi, az utódok, büszkék vagyunk az ő eredményeikre” magyarázta a történész