A jelek
Olyan elnéző voltam a férfiakkal fiatalabb koromban. Csak rázom a fejem, ha eszembe jut, miket megengedtem az akkori pasijaimnak. Nem érdekelt, hogy nincs munkája és én tartom el, mert elhittem, hogy nehéz a munkakeresés. Szemet hunytam, amikor egy másik csúnyán beszélt velem, mert megértően arra gondoltam, nehéz gyerekkora volt. Megbocsátottam, amikor a harmadik megcsalt, mert kimagyarázta, hogy pillanatnyi gyengeség volt. Ma már futnék az első ilyen intő jel láttán.
Az ajtók
Jobban megbecsülném a barátaimat. Elmennék utazásokra, bulikra, koncertekre, amikre annakidején annyit hívtak, de én nem mentem, mert éppen pasiztam, másokkal lógtam vagy csak simán lusta voltam. Azt hittem, mindig lesz erre lehetőségem, aztán egyszercsak feltűnt, hogy senki nem hív soha sehova. Mintha a mindig nyitott ajtók bezárultak volna. Becsüljétek meg a barátaitokat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
