A mítosz
Elhittem, hogy a boldog élet kulcsa a világjárás és feladtam mindent ezért az életformáért. Aztán sikeresen ki is égtem – mint utazó blogger – és negyven felett nehéz volt letelepednem. A boldogság az otthon és az emberi kapcsolatok és ha újrakezdhetném, nem lennék főállású utazó, hanem megelégednék évente pár izgalmas úttal.
Összeszedve
A harmincas éveim szuperek voltak. Már nem volt bennem a huszonévesek bizonytalansága, szépnek, fiatalnak és magabiztosnak éreztem magam. Ezt a férfiak is látták, ezért kedvemre válogathattam köztük, amit meg is tettem. Egyik kapcsolatból a másikba pottyantam és kalandokból is akadt jó pár. Az egyik ötvenes kolléganőm csóválta a fejét és emlékszem, egyszer azt mondta: „Szedd össze magad és még most alapozd meg az életed, már elmúltál harminc!”
Csak nevettem rajta, arra gondoltam, hogy mit prédikál nekem ez a begyöpösödött öreglány?! Végre jól érzem magam a bőrömben és fiatal vagyok, miért ne élhetnék egy kicsit? Azóta eltelt pár év, most 47 éves vagyok és még mindig szingli. A nagy pasizások 40 felett abbamaradtak, a férfiak elvesztették irántam az érdeklődésüket. Az elmúlt években olyan férfiakkal randiztam, akikre tíz éve rá sem néztem volna, de most nem jut más… Három olyan barátom is volt a harmincas éveimben, akik szerettek és komoly kapcsolatot akartak, de én nem vettem őket komolyan. Feleségül kellett volna mennem valamelyikükhöz és most nem itt tartanék, hogy egyedül töltöm a szombat estéket… Olvass még a témában
