„Nemcsak az Éjjel-Nappal Budapestben vagyok szingli…”

Az Éjjel-Nappal Budapest főszereplőjeként ismernek a nézők, de mit kell rólad tudni?

Egy huszonnégy éves gumicsizmás parasztgyerek vagyok, aki mellesleg politológiát tanul. 

Parasztgyerek?

Egy tanyán nőttem fel, a Csongrád megyei Felgyő külterületén laktam a szüleimmel és a nagyszüleimmel. Boldog gyerekkorom volt: mind a mai napig emlékszem a cserépkályha melegére, a nagymamám sajtos pogácsájára, teájára, a nagy havazásokra, ami annyira elvágott bennünket a külvilágtól, hogy óvodába sem jutottam el. 

Persze a tanyának nemcsak varázslatos oldala van, kőkemény fizikai munkát is jelent, ott nincs olyan, hogy az ember kivesz egy hét szabadságot. Igazán büszke a múltamra felnőttként lettem, amikor rájöttem, mennyi hasznos tudásra tettem szert, és milyen sokan vannak, akiknek egy villanykörte betekerése is hatalmas kihívás. Legyen szó autószerelésről, falazásról, villanyszerelésről, növénytermesztésről vagy állattartásról, tudom, mi a teendő. Nem mondom, hogy mindenhez értek, inkább azt, hogy mindenhez értek egy kicsit. A tanyán ebben nőttem fel, ez volt a természetes. 

Nemcsak a tanyát, de a művészetet is szereted. 

Amióta az eszemet tudom, a művészet vonz. Általános iskolában versenytáncra és színjátszó körbe jártam, majd a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán folytattam a tanulmányaimat. Sok komoly művész pályája kezdődött ebben az intézményben, itt tanult többek között Alföldi Róbert, Simon Kornél, Cserna-Szabó András író vagy épp Nyáry Krisztián. 

Érettségi után mégis szakítottál a művészi pályával. Miért? 

Fordulóponthoz ért az életem, mérlegeltem, és azt láttam, a színházi ember élete nem könnyű. Nehéz előrelépni, anyagilag boldogulni – én viszont szerettem volna önállósodni, biztos lábakon állni, a szüleimet támogatni. Arra jutottam, ha nagyon hiányzik a színészet, hobbiként még mindig foglalkozhatok vele. Így döntöttem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia szaka mellett. Mindig jó voltam történelemből, szerettem és érdekelt. Az egyetemet azóta abszolváltam, pontosabban most írom a szakdolgozatomat. A ‘68-as diáklázadásokat kutatom.

Két és fél éve az Éjjel-Nappal Budapest szereplőjeként ismerhetett meg az ország. Ebbe a produkcióba hogyan csöppentél?

Egészen véletlenül. Az egyik barátomat elkísértem egy szülinapi buliba, ahol bemutatott pár embernek – többek között az RTL casting csapatának. Csupán negyed órát töltöttem a helyen, de a stábnak megtetszettem. Felvették velem a kapcsolatot és végül kiválasztottak a műsorba. 

Igazad lett, a színészet is része maradt az életednek. 

Azért ez egy egészen más műfaj, mint a gyerekszínház vagy a drámatagozat: sokkal gyorsabb, pörgősebb. Eleinte nagyon izgultam, idővel azonban belerázódtam: megismertem a kollégákat, összekovácsolódott a csapat. 

A szemműtét egy gyors döntés eredménye volt?

Valójában a lézeres szemműtét már régi vágyam volt, csak épp szerettem volna várni a megfelelő pillanatra. Már általános iskolában mindig az első padsorba ültettek, mert látták a tanárok, hogy nem látok jól. Nagyon utáltam. Onnan kezdve lassan, de folyamatosan romlott a szemem. A vége egy mínusz 3-as és egy mínusz 2,5-ös dioptriára állt be. A szemüveg mindig nagyon zavart, én is pont olyan eleven és féktelen akartam lenni, mint a kortársaim. Focizás közben például jó sok szemüveget szétfejeltem, aminek egyszer az lett a vége, hogy a szemüveglencse szilánkja belevágott az arcomba. Ezek után már nem voltam olyan bátor. Utáltam, hogy a szemüveg korlátokat állít. 

Emlékszem, később, amikor elkezdtem castingokra járni, megkérdezték tőlem, hogy miért bámulom a földet. Azt hitték, zavarban vagyok, pedig csak a lábam volt az első biztos pont, amit tökéletesen láttam. 

Később a kontaktlencsét is kipróbáltam, de két év után nagyon meguntam a sok macerát: mindennap berakni, kivenni, hamar elfáradtak, kiszáradtak a szemeim, nem láttam rendesen. Amikor fesztiválozni mentem, mindig nálam volt egy hasitasi, hiszen a kontaktlencse folyadék nem maradhat otthon.

Milyen élmény volt a műtét?

Leszámítva azt, hogy a legtöbb ember nincs hozzászokva ahhoz, hogy a szeméhez nyúlnak, nem volt semmi fennakadás – ráadásul tudtam, hogy egy alig pár perces rutinműtétről van szó. Az élményt fokozta, hogy elkísért az egyik barátom, aki nemcsak, hogy végig videózott, de körbeudvarolta a fél klinikát. Amúgy ő volt az első, akit előszőr “élesben” láttam. Elképesztő, hogy a beavatkozás után pár órával már tökéletesen láttam. 

A beavatkozás egyetlen kellemetlen része, hogy a műtétet követő éjszakán nem lehet párnával aludni, márpedig én nem tudok párna nélkül aludni. Az alvásnak lőttek. Tévézni viszont nagyon is ajánlott, hogy a szemet trenírozzuk, így aznap este filmeket néztem. A lézeres szemműtét eredménye tökéletes lett, nagyjából 120-150 százalék között van a szemem, eszméletlen élesen látok. Nem fáj, nem szúr, 

Ami nagyon vicces, hogy a műtét után a kontaktlencsés napi rutin még sokáig elkísért. Néha még most is megesik, hogy zuhany után a szemüvegem után nyúlnék – de hála istennek, erre már nincs szükség.

A Sasszemklinikán – Magyarország legnagyobb lézerklinikáján – 23 éve végzik az ún. Sasszemkezelést, három csúcstechnológiájú lézerrel. Immár 110.000 beavatkozáson vannak túl, több kezelést végeztek eddig, mint az összes hazai szemészeti lézerklinika együttesen. 

Most érdemes ingyenes szemvizsgálatra jelentkezned, mert 150 000Ft kedvezmény jár a klinika egyik legmodernebb, Sasszem FEMTO SMART látásjavító lézerkezelésére 2020. október 31-ig. Töltsd le a kupont! 

Hol látod magad pár év múlva? Család, munka, új műfajok?

Én egy tipikusan töprengő ember vagyok, gyakran éjszakákon át agyalok, hogy mit kellene csinálni, aztán hirtelen a semmiből elkezdtek valami egészen mással foglalkozni – ráadásul az esetek 80 százalékban ez is jön be. Olyan ez nálam, mint a motorozás, ha épp úgy tartja kedvem, felpattanok a nagymotorra és elindulok valamerre. Azt biztosan tudom, hogy vágyom a szakmai kihívásokra, szívesen forgatnék újabb produkciókban, filmekben. Ami a családot illeti, nemcsak az Éjjel-Nappal Budapestben vagyok szingli, de a TV képernyőn kívül is.