Pörgés és izgalom
Aki beül az Egyiptom isteneire, pontosan tudja, mire számíthat. A trailer alapján már sejteni lehet, hogy nem lesznek a filmben hatalmas drámai jelenetek, mély monológok vagy milliárdokat érő CGI-elemek – lesz viszont pörgés, izgalom, gyönyörű látvány és egy félszemű Jaime Lannister, akit Gerard Butler valamiért nem öl meg, csak megvakít, hogy később ne köphessen bele a levesébe. Az egész film az emberiségért folytatott harcra hegyeződik ki, amiben a Butler alakította Seth, a gonosz isten le akarja igázni a halandókat, a sólyomfejű Hórusz – akit a Trónok harcából ismert Nikolaj Coster-Waldau alakít – pedig megpróbálja megmenteni őket. Ehhez azonban vissza kell szereznie a szemét, amit Seth előrelátóan jól elrejtett…
Kép forrása: bigbangmedia.eu
Egy percig sem unatkoztunk
Őszintén szólva a trailer nem kecsegtetett sok jóval, de maga a film egy kellemes csalódás ahhoz képest, amit a rettentő közhelyesre és giccsesre sikeredett előzetes ígért. Az Egyiptom istenei nem Oscar-gyanús film, de egy B-kategóriás akciófilmnek mindenképpen tökéletes, és az elejét leszámítva a mozi több mint két órás időtartama alatt egyszer sem unatkoztunk. A kicsit döcögős indulás után szépen felpörgeti a tempót, és leköti a nézőt minden egyes percre, még akkor is, ha maga a történet igazából nem túl izgalmas és nem túl összetett – de miért is lenne, ha egy látványvilágra és akcióra épülő moziról beszélünk. Olvass még a témában
A szerelem istennője vitte a prímet
Gerard Butler szépen hozta ugyanazt a figurát, amit még a 300-ban megszokhattunk tőle, így az ő alakításában sem kivetnivalót, sem izgalmasat nem találtunk. Valószínűleg neki ez már rutinfeladat, és nem igazán gondolkozik azon, hogy plusz mélységet vigyen a karakterébe, de egy dühtől tajtékzó és vérszomjas istenként nem is igazán vártuk ezt tőle. A félszemű Lannister-fiú viszont ügyes, és bár neki sem idegenek a kosztümös filmek, képes hitelesen átadni Hórusz karakterét a mozivásznon keresztül. Mégis, a legjobb alakítást mindenképpen Elodie Young nyújtotta, mint Hathor, a szerelem istennője – azon túl, hogy iszonyúan dögös, nagyon ügyesen mutatja be az általa megformált karakter érzelmes oldalát – a film mélyebb jelenetei szinte kizárólag hozzá köthetők.