Sokszor lehet olvasni arról, milyen mély hatással van egy gyermekre, ha a szülei elválnak, vagy ha úgynevezett “csonka-családban” nő fel. Sőt, a társadalom sokszor kevesebbnek tartja azt a felállást, amikor nem a klasszikus anya-apa-gyerekek háromszög van együtt. Pedig semmivel sem rosszabb vagy kevesebb az, ha valaki nem átlagos családmodellben nő fel. Sőt, saját tapasztalataim alapján árulom el, mit tanultam meg abból, hogy egyedülálló szülő nevelt fel
5/5 Én is elég lehetek
Képzelem, milyen ijesztő volt anyukámnak, amikor szembesült azzal, hogy mostantól egyedül kell több gyereket is nevelnie. De hezitálás nélkül tudott a helyzet magaslatára emelkedni.
Láttam, ahogy dolgozik, miközben iskolába járt, elvitt minket kirándulni, és közben talán ő még csak nem is tudta, de megtanította nekünk, hogy az emberekben mennyi akaraterő rejtőzik.
Bennem is. Benned is.
Hogy bár az élet sokszor igazságtalan, és mély hullámvölgyeket sodor az utunkba, az sosem jelenti valaminek a végét. Ha bátrak vagyunk, és nem hiszünk azoknak, akik megpróbálnak eltántorítani minket, egyedül is képesek lehetünk bármire.
Ez segített tudatosítani azt, hogy nem szabad félni valamitől csak azért, mert ismeretlen, és egyedül vagyok. Ezért voltam képes utazgatni, karriert váltani, és idegen városba költözni anélkül, hogy akár egy lelket is ismertem volna ott. Mert láttam a tökéletes példaképet, aki mindenre megtanított!
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!