Megvan, hogy miért érezzük azt, hogy hazudnunk kell!

Pamela Meyer beszélt könyvében a hazugságról, annak gyakoriságáról, és az okokról. Szerinte azok az emberek, akik épp nem mondanak igazat, gyakran használnak bizonyos kifejezéseket. Ilyen a „hogy őszinte legyek…“, vagy akár az is, hogy „az igazat megvallva“, viszont nagyon ritkán mondják ki az „én” szócskát, hogy észrevétlenül, de érzelmileg elhatárolják magukat a kitalált történetektől. Van, hogy megrázzák a fejüket, miközben épp igent mondanak valamire, de az sem ritka, hogy elsírják magukat, csak hogy ne kelljen egyenes választ adniuk, és eltereljék a témát.

Az írónő úgy véli, hogy a megérzésed sokat segíthet a hazugság észlelésében. Ha az ösztöneid azt súgják, hogy nem mondanak igazat neked, figyelj a részletekre. Ha az adott személy sokat pislog társalgás közben, asszimetrikusan mosolyog (vagyis csak az egyik oldalon húzza mosolyra a száját), és közben az ujjait folyamatosan mozgatja, nagy az esélye annak, hogy épp megpróbál megtéveszteni téged. De még ha sikerül is észrevenned, hogy valaki hazudik, felmerül a kérdés: egyáltalán miért hazudunk?

Íme a hét leggyakoribb ok!

Noha a hazugság alapjáraton rossz dolog, van, hogy segítő szándék áll a háttérben. Az viszont nem mindegy, miről van szó pontosan!

Előfordul, hogy valaki megdicséri a legjobb barátnőjének a vadiúj ruháját, mert tudja, neki mennyire tetszik, noha egyébként az ő ízlésének nem felelne meg. Ezzel nem is lenne semmi baj; a nagyobb gond az, ha közben másoknak elárulja az őszinte véleményét. Ha ugyanis ez kiderül, az a baráti kapcsolatban a bizalmat is megrengeti.

De van arra is példa, hogy egy párkapcsolatban a férfi megcsalja a barátnőjét, majd úgy dönt, ezt inkább eltitkolja előle, mert nem akarja megbántani az érzéseit, és már egyébként is rájött, hogy hiba volt.

Ilyenkor a hazugság előbb-utóbb kiderül, és sokkal rombolóbb ereje van, mint ha őszinte lett volna az elejétől kezdve.