A reggelek
Az egyik – szingli – kolléganőm büszkén kifejtette ebédszünetben, hogy olyan kifogás nincs, hogy valakinek nincs ideje sportolni, mert:
mindenkinek 24 órából áll a napja és korábban kelni mindig lehet.
Elképzeltem mi lenne, ha én – aki éjfélkor esem ágyba és hatkor már fent vagyok, hogy megreggeliztessem a gyerekeket – mondjuk négykor kelnék, hogy lemenjek vele egy hajnali piláteszre… Mondtam neki, hogy igaza van, hiszen akinek nem elég napi négy óra alvás, az annyit is ér! Erre egy másik kollegina megjegyezte, hogy az is elég, ha a nappaliban tornázom este. Persze, először elpakolok egy tonna játékot és legót, leterítem a kis jógaszőnyegem, majd félórán keresztül magyarázom a gyerekeknek, hogy hagyjanak, mert anya most nem lovacskásat játszik, hanem tornázik.
