„Nem fogok neki cumit adni!”
Tényleg nincs cumija a gyereknek, de azért ez nem egészen rajtam múlott – nagyjából fél éves korában ugyanis volt olyan éjszaka, amikor egyszerűen megtörtem, nem bírtam tovább, és valamikor a hajnali órákban előszedtem a szekrény mélyéről az ajándékba kapott cumit, és odaadtam neki, csak legyen már végre nyugalom. De akkor már nem fogadta el.
Nem erőltettem a dolgot, és összességében örülök, hogy végül nem kezdett cumizni, de azért erős fenntartással olvasom azokat a cikkeket, amelyekben a cumit minden rossz forrásaként írják le, amitől ha törik, ha szakad, távol kell tartani a gyereket. Tény, hogy a szakemberek többsége ma már nem javasolja, de azért nem gondolom, hogy az lenne a legrosszabb, ami egy gyerekkel történhet, ha cumit kap – és a barátnőim körében végzett rögtönzött felmérés alapján azt mondhatom, hogy a nem cumizó gyerekek anyukáinak 90%-a is volt, hogy elővette volna a cumit, csak már úgy jártak vele, mint én.
Ha meg tudjátok úszni nélküle a dolgot, tök jó, de azért nem hiszem, hogy keresztre kellene feszíteni magadat, ha cumizik a gyerek. Érettségizni biztosan nem így fog már. Olvass még a témában
Van egyáltalán pozitív transzgenerációs minta? Nem csak rosszat hozhatunk otthonról!
Teszt: Tényleg olyan toleráns vagy, mint amilyennek gondolod magadat?
A test emlékszik: így él a trauma a sejtjeinkben akkor is, ha mi már elfelejtettük
Íme a 10 legjobb fogyókúrás tea, ami leolvasztja rólunk a kilókat
