„Amint lehet, külön alszik majd”
Bár a kiságyát az ágyunk mellé tettük, úgy terveztem, hogy a baba legfeljebb csak néhány hetet, esetleg hónapot tölt majd itt, ha már csak néhányszor kel éjjelente, a saját, bűbájosan berendezett szobájában alszik majd.
Ehhez képest most a pöttyös fallal és virágokkal dekorált babaszoba leginkább raktárként funkcionál, bár az igaz, hogy a kiságyban tényleg nagyon kevés időt töltött, illetve tölt a gyerek, merthogy a mi ágyunkban alszik.
A szülés utáni terheshormon nyilvánvalóan mindenkinél máshogy üt be, én egyszerűen képtelen voltam úgy lehunyni a szememet, hogy közben nem szorongattam magam mellett a gyereket, aki 9 hónapon keresztül a testem belsejében élt, most meg itt van kint, és bárki elviheti. Olvass még a témában
Az alvásparalízis során szellemeket láthatunk? Érdekességek az éber rémálomról
„Előbb-utóbb rájönnek, hogy alkalmatlan vagyok…” Az imposztor szindróma
„Ma már nem a szex a tabutéma, hanem a halál…”A férjem visszatért a halálból, hogy családdá formálódhassunk
Így adod el sikeresebben a dolgaidat Marketplacen – 5 trükk
Az együttalvás nekünk végül bevált, bár tudom, hogy megosztó témáról van szó: ismerek olyanokat, akik szintén együtt, vagy egy szobában, de külön ágyban, de olyanokat is, akik kezdettől fogva másik szobában altatják a babát. Nem hiszem, hogy van egyetemes jó megoldás, mindenkinek meg kell találni, hogy számukra mi működik legjobban – de az biztos, hogy közben érdemes lesz észben tartani, hogy az ösztönök, a baba személyisége vagy éppen az életritmusunk felülírnak majd dolgokat. Az előzetes elképzelések nem mindig összeegyeztethetőek a valósággal – a görcsös ragaszkodás helyett talán jobb, ha belátjuk, hogy a szülőség tartogat helyzeteket, amelyeket előre egyszerűen elképzelni sem tudtunk.
AllaSerebrina/depositphotos.com