Erről sosem tudtad, hogy egy magyar találta fel

A Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal által 1904. január 30-án kiállított szabadalmi okirat szerint 1903. szeptember 28-ától állt szabadalmi oltalom alá a különféle méretű, tömörré égetett mésztartalmú agyagból sajtolt útburkoló anyag, amit jellegzetes sárga színéről ismernek fel a legtöbben. Sajnos a felhasználás során nyilvánvalóvá vált, hogy már kevés nedvesség hatására is rendkívül csúszós lesz, de a hihetetlenül tartós anyag így is sok helyen található meg mellékutcákban, kisebb forgalmú utakon, és a régi pesti bérházak udvarainak többsége is ezekkel az annyira jellegzetes kis sárga kockákkal van borítva, amitől egyedi hangulata lesz a gangokról nyíló látványnak.

A keramit a Magyar Kerámiagyár Rt. saját fejlesztésű burkolata.

A Wikipédia szerint a keramit kifejlesztéséhez elvezető végső munkálatokat Otto Rost irányította a kőbányai téglagyárban, de az anyag kifejlesztését megelőző kísérletek lefolytatásában része volt Görgei Artúrnak is.

Az 1900-as években a Ganz gyár ügyfelei egyre jobban igényelték, hogy az általuk fogyasztott áramot mérni tudják. Erre kínált megoldást Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki megalkotta a villamos fogyasztásmérőt, vagyis a villanyórát.

Az 1885-ös találmány 1889-től kezdték használni, 1910-ben Kellner József készített belőle egy mágneses változatot, de a villanyóra, ami ma is a lakásodban van, lényegében továbbra is ugyanaz a szerkezet, amit Bláthy kigondolt.

Találmánya világhírű lett, és talán a következő villanyszámlát is könnyebb lesz kicsit kézbe venned, ha büszkén arra tudsz gondolni, hogy egy magyar lángelme találékonysága nélkül ez sem sikerülhetett volna.