Szeretem a mosolygós, jókedvű, kissé molett csajokat – magamat látom bennük. A mosolygás segít a kapcsolatteremtésben, és sokszor néhány mondat alapján azonnal rájövünk, hogy mi pont ugyanolyanok vagyunk, mint a másik – nem csak a külsőnket tekintve. Ha van lehetőség és alkalom a többszöri találkozásra, akár tartós barátságok is születhetnek így a hozzám „hasonszőrűekkel”.
Nem meglepő, hogy hajlamosak vagyunk azokat jobban kedvelni, akik hasonlítanak ránk, ráadásul ezt számos kutatás is igazolja. De az, hogy miért kedvelünk olyan embereket leginkább, akik olyanok, mint mi, ennél jóval bonyolultabb. Először is, különbség van aközött, hogy valóban sok a közös bennünk (amit tényleges hasonlóságnak nevezünk), és aközött, hogy úgy véljük, sok a közös bennünk (észlelt hasonlóság). Ez a két hasonlóság minden bizonnyal valamiféle kapcsolatban áll egymással, de nem pontosan ugyanaz.
Minél kevesebb információval rendelkezünk valakiről, a valódi hasonlóságok annál inkább megérintenek.
A tanulmányok alapján elmondható, hogy azok, akik egy idegenről csak olvasnak, és valójában nem találkoznak vele, a közös pontok felismerése által megkedvelik az illetőt, mert nincs semmi más, amivel megalapozhatnák az első benyomásukat róla.
Olyankor, amikor az embereknek több esélyük van valóban megismerni a másikat, pl. a barátságok és a romantikus kapcsolatok esetén, a tényleges hasonlóságnak nincs hatása a kapcsolatra. Részben ez azért van, mert a hosszú távú kapcsolatokban az emberek már kiszűrték azokat, akiket nem szeretnek.
Azok, akik hasonlítanak hozzánk, magabiztosabbá tesznek minket a világgal szemben.
Ha szereted a jazzt, és találkozol valakivel, aki szintén jazz-rajongó, az számodra azt mutatja, hogy a jazzt szeretni rendben lévő dolog, sőt talán még erény is.
Kép forrása: unsplash.com
Ez a magyarázat arra összpontosít, hogy hogyan alakítjuk ki más emberekről az első benyomásunkat úgy, hogy abból az információhalmazból próbálunk általánosítani, ami a rendelkezésünkre áll. Így megtudjuk, hogy az illetővel van valami közös bennünk, és ezt pozitívan értékeljük. Ezután azt feltételezzük, hogy az illetőnek más pozitív tulajdonságai is vannak, mint nekünk magunknak.
Feltételezzük, hogy az, akivel sok a közös vonásunk, nagyobb valószínűséggel szeret minket, mint más. És persze nagyobb valószínűséggel szeretjük mi is azokat az embereket, akikről azt gondoljuk, hogy szeretnek minket.
A kapcsolatok egyik jelentős előnye, hogy új ismereteket és tapasztalatokat szerezhetünk azáltal, hogy együtt vagyunk valakivel.
Annak ellenére, hogy egy tőlünk sok mindenben eltérő személy mellett valószínűleg jóval több új ismeretet és tapasztalatot szerezhetnénk, a kutatások azt mutatják, hogy nagyobb mértékű önfejlesztésre vagyunk képesek, ha a hozzánk hasonlóakkal töltünk időt.
Ezek alapján érthető, hogyan segíthet a hasonlóság az első találkozáskor. A hosszabb távú kapcsolatokban pedig azok a párok, akik egymásra sok mindenben hasonlítanak, kevesebb konfliktusba keverednek egymással, és a hasonló iskolai végzettséggel rendelkező, nagyjából egyidős házaspárok valószínűleg soha nem válnak el.