Második fázis: tuti, hogy nincs semmi dolgom?
A kezdeti hiányérzetet másnapra egy sürgető érzés váltotta fel, mintha elfelejtettem volna valamit, mintha lenne egy feladatom, amit nem csináltam meg és nyomasztana a tudat, hogy még előttem áll.
Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez nincs így és az egyetlen dolgom most a pihenés, a relaxálás és a pillanat megélése.
Remekül szórakoztunk, sokat olvastam, nevettünk, sütöttünk-főztünk, így mivel nem unatkoztam, egyre kevesebbszer tört rám ez az érzés.
