Mit szólnak az emberek, ha meghallják, hogy szabadúszó vagyok? Egyesek a lézengéssel, mások az örök nyaralással és szabadsággal kötik össze, néhányan nem értik miért nincs „rendes munkám”. A szabadúszás nem egy bizonyos munkaköri leírás, hanem egyfajta státusz, melyen belül ugyanúgy megtalálható a kommunikáció, marketing, PR, értékesítés, de akár az asztalosság vagy a tetőfedés is. Ebből kifolyólag pedig nem minden szabadúszó engedheti meg magának, hogy egy tengerpartról, pár kattintással elvégezze a napi teendőit.
A szabadúszás minden nehézsége ellenére egy remek lehetőség, azonban nem mindenki számára ideális. Mások vagyunk, így a munka terén is teljesen eltérő a hozzáállásunk. Míg valakinek a napi nyolc óra eltöltése egy irodai környezetben okoz szörnyű kínokat, addig másnak pontosan ez a stabilitás nyújt kielégítő biztonságot. Nem az a célom, hogy sajnáltassam a szabadúszókat, vagy bárkit elrémítsek ettől a pályától, csupán szeretném ledönteni azokat a teóriákat, miszerint ez az alternatíva csupa móka és kacagás. Kezdődjék a mítoszrombolás!
Tévhit 1: Akkor kelek, amikor kedvem tartja
Nos, tény, hogy nem vagyok egy koránkelő típus, de ez csupán azért van, mert késő estig fent vagyok általában, és szükségem van szellemileg a kellő pihenésre.
Ettől függetlenül reggel 7-kor már a kávémat szoktam szürcsölni, és a napi teendőim listáját ellenőrizni.
Igaz ugyan, hogy én szabhattam magamnak ezt az időkeretet, viszont az hatalmas tévedés, hogy ha kedvem tartaná, akkor délig is aludhatnék.
Engem is kötnek a leadási határidők, a teljesítési kötelezettségek, és az időbeosztás, ahogyan minden szabadúszót.
Tévhit 2: Akkor és onnan dolgozok, amikor és ahonnan csak akarok
Ez a pont teljesen tevékenységfüggő. Van, aki csak internethez van kötve, míg mások adott helyszínekhez.
Egy rendezvényszervező vagy marketing szakember például folyton rohan megbeszélésekre, egyeztetésekre. Egy webdesigner valóban onnan dolgozhat, ahonnan csak szeretne, legyen az egy kávéház, vagy egy park. Egy szakmunkás pedig mindig az adott megrendelőnél tevékenykedik, vagy a műhelyében.
Tény, hogy szabadabban mozoghatunk, mint mások, de csak az ésszerűség határain belül.
Tévhit 3: Sokkal nyugodtabb és szabadabb vagyok
Valóban, mióta rendszeresen sportolok és meditálok. A szabadúszással ugyanis nagyobb felelősség jár, ami nem ritkán stresszként jelentkezik, főként egy-egy problémásabb projekt esetén.
A nyugalom tehát ugyanúgy kiváltság számunkra is, mint minden munkásembernek. A szabadság rész pedig relatív, hiszen tény, hogy nem köt minket munkaidőkeret vagy bizonyos esetekben helyszín, de a határidők és a versenytársak bizony mindannyiunkat jobb teljesítményre sarkallnak.
Sokszor egy szabadúszó kevesebb pihenőnapot engedhet meg magának, mint egy bejelentett, fix munkatárs, hiszen, ha mi kiesünk egy adott időre, az ügyfél nem fizeti nekünk a szabadságot.
Tévhit 4: Nem parancsol nekem senki
Persze, hiszen az ügyfelet a sarokba ültetem, ha gorombáskodik velem. Sajnos hatalmas tévedés, hogy a szabadúszóknak nincs főnöke.
Tény, hogy mi magunk választhatjuk meg, kikkel szeretnénk együttműködni – ideális esetben –, de ez nem egyenlő azzal, hogy nincs, aki számon kérjen minket.
Sokszor kapom meg azt, mennyire szerencsés vagyok, hogy nincs főnököm, aki nyaggasson vagy parancsolgasson. Igen ám, de megbízóim és ügyfeleim vannak, akik elvárnak tőlem egy bizonyos szolgáltatást, adott határidőre.
A szabadúszásban tehát az egyik legnagyobb előny egyben hátrány is, mivel azáltal, hogy nincs felettesed, te magad leszel felelős közvetlenül a tetteidért.
Tévhit 5: Azt csinálhatom, amit szeretek
Ez egy bizonyos mértékben valóban így van, hiszen egyrészről abból élhetek meg, amit szeretek csinálni, ugyanakkor a kötelezettségek engem és minden szabadúszó társamat kötnek.
Ebből kifolyólag pedig olykor olyan projekteket is el kell vállalnunk, ami nem az erősségünk, vagy kifejezetten nehezünkre esik.
Arról nem beszélve, hogy minden szakmának vannak „árny oldalai”, amiket mi sem kerülhetünk ki.
Pozitívum, hogy valóban mi magunk hozhatjuk meg ezeket a döntéseket, nem pedig mások erőltetik ránk az akaratukat.
Tévhit 6: Annyit keresek, amennyit akarok
Elég megosztó a kereseti lehetőségekről szóló teória, ugyanis van, aki azt hiszi a szabadúszással a határ a csillagos ég, míg más pontosan az ellenkezőjét állítja.
Véleményem szerint teljesen egyénfüggő, hogy mennyit hajtunk az álomkeresetért, azonban szakmától függően változhat a bevétel, és akkor még az egyre szaporodó versenytársakról még nem is beszéltünk.
Tehát van, hogy jobban megy a szekér, és van, hogy rosszabbul. Nincs meg a fix munkahely nyújtotta stabilitáa, nem lehet előre tervezni, így ez a fajta stressz folyton a szemünk előtt lebeg.
A szabadúszás akkor a legkifizetődőbb, ha megfelelően tudunk bánni a kiadásainkkal, így spórolva a szűkösebb időkre.
