1721. december 29-én született Jeanne-Antoinette de Poisson, ismertebb nevén „Őfelsége, az Alsószoknya”, még ismertebb nevén Madame Pompadour. XV. Lajos szeretőjeként híresült el, de személyéhez komoly politikai befolyás is társult.
Gyermekkora
A kis Jeanne-Anoinette élete nem kezdődött luxus körülmények között, bár sok panaszra sem volt oka. Édesanyját a kor egyik legszebb francia nőjének tartották, aki a legendák alapján ki is használta ezt arra, hogy minél jobb kapcsolatokat építsen ki, és minél biztosabb anyagi helyzetet teremtsen családjának. Lánya igazi édesapjának kiléte nem tisztázott, annyi biztos, hogy nevelőapja halála után egy gazdag bankár házában nevelkedett, akit sokan tartottak a biológiai édesapának.
Érdekházasság
A kor szelleme szerint szükség volt arra, hogy Jeanne-Anoinette házassággal erősítse meg társadalmi helyzetét, ami nem volt túl rózsás édesanyja előélete és főleg amiatt, hogy a lány nem édesanyja férjétől született. Éppen ezért férjhez ment pártfogója testvéréhez, aki vagyonával és nevével biztosította azt, amit eddig soha nem kapott meg: a társadalmi elismertséget és az anyagi biztonságot. Az új feleség végre hivatalosan is az előkelő úrinők életét élhette. A házasságból két gyermek is született.
Művészetek pártolója
Jeanne-Anoinette egész kis udvartartást hozott létre a Párizshoz közeli kastélyukban. Gyakori vendégek voltak náluk a híres művészek, akiket a későbbi Pompadour előszeretettel pártfogolt. Saját színházuk volt, ahol a ház úrnője is rendszeresen fellépett. A tudományos élet alakjainak támogatására is nagy összegeket költött, sőt a nevéhez fűződik az Enciklopedia egyik kötetének megjelenése is. Voltaire, Montesqieu és más hírességek is előszeretettel töltötték az idejüket a kastélyban.
Bemutatkozás a királyi udvarban
Hiába élt Pompadour tökéletes életet, mindig is a királyi udvarba vágyott. Szerette volna megtapasztalni annak pezsgését és az előbbre jutás is folyamatosan foglalkoztatta. XV. Lajos francia királlyal egy álarcosbálon ismerkedett meg, amit természetesen előre eltervezett magában.
Ekkor már külön élt férjétől és minden megtett azért, hogy a király kegyeibe férkőzzön. Az udvar biztosra vette, hogy mindez csak futó kaland lesz, mivel Jeanne-Anoinette polgári származású volt.
Verseny a király kegyeiért
Abban a korban kifejezetten nagy kegynek számított a király szeretőjének lenni, és a cél eléréséért az ország szinte összes szép nője keményen harcolt. Folyamatosan mutatták be a szebbnél szebb nőket a királynak, akik szinte bármit megtettek azért, hogy a szeretői lehessenek.
Pompadour márkinő (aki ebben az időben már ezt a címet viselte) éppen ezért megpróbált kitűnni a többi közül: színházat szervezett, és sokak megrökönyödésére kifejezetten jó batárságot alakított ki a királynéval is.
Pompadour a politikában
Madame Pompadour már fiatal lány korában ügyesen építette a kapcsolatokat és képes volt ezeket megfelelően használni is. Ennek köszönhetően egyre nagyobb rálátása lett a politikai ügyekre, és nem sokkal később már a király egyik legfontosabb tanácsadója lett. Kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezett, ami segítette abban, hogy ezt a szerepét később is megőrizze, sőt egyre nagyobb biztonságot teremtsen maga körül abban a francia udvarban, ahol az intrikák nagyon jellemző volt.
Szeretőből barát és tanácsadó
Az idő persze eljárt Pompadour feje felett is, így az évek múlásával lassan elveszítette szeretői státuszát az udvarban. Korábban kiválóan kialakított helyzete és fontossága azonban lehetővé tette, hogy tanácsadóként és a király egyik legjobb barátjaként haláláig ellássa őt és politikusait segítő tanácsokkal. Nem volt ritka az sem, hogy az öregedő márkiné dolgozószobájában tartott megbeszéléseket a király és legbelső tanácsadói. Fontos szerepet játszott például a franciák és az osztrák hatalmak összebékítésében is.
Halál a kastélyban
A francia királyi udvar szabályai alapján mindenkit, aki a halálán volt, el kellett távolítani a királyi kastélyból, mivel ott meghalni csakis az uralkodói ház tagjainak volt joga. Talán kicsit bizarrnak tűnik ma, de Pompadour márkinéval a király óriási kegyet gyakorolt, amikor 1764-ben, 43 évesen megengedte neki, hogy a kastélyban halhasson meg. Halála egészen biztosan mélyen megrázta a királyt, aki egyik legmegbízhatóbb támaszát veszített el. Igaz, hogy ekkor már rég más szeretőket tartott.
Pompadour életét igazán nem lehet hétköznapinak vagy eseménytelennek mondani. Nevéhez számtalan politikai döntés, valamint sok művészeti és tudományos eredmény fűződik, de természetesen mégis szeretői mivoltában lett a legismertebb. Nevéhez és személyiségéhez fűződik az életét, mulandóságát, legfontosabb szerepkörét is jól összefoglaló mondata: „Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.”
