Véleménycikk: Schuster Borka
A lányom gyakran megdicsér, amikor készülődöm reggel. Van ebben valami természetes, már-már játékos ritmusunk. Én is sokszor elmondom neki, amit gondolok róla: hogy elképesztően okos, érzékeny és vicces, és közben persze azt is, hogy mennyire szeretem a szeme színét, hogy mennyire jól áll neki a kék ruha, vagy hogy teljesen odavagyok a dús, megzabolázhatatlan hajáért.
Ő is visszadicsér. Néha azt mondja, tetszik neki a rúzsom árnyalata, máskor azt, hogy csinos vagyok a szoknyámban. Ezek a mondatok eddig egy biztonságos, meleg kis térben mozogtak közöttünk, ahol a szépség egyszerűen csak öröm volt, nem mérce.
Aztán a múltkor valami egészen más hangzott el: „Szép vagy, anya! Szép vékony!”
A mondat ott maradt a levegőben, én pedig hirtelen nem tudtam, hova tegyem. Ugyanaz a hang mondta, ugyanaz a gyerek, ugyanabban a szeretetteljes helyzetben – mégis mintha egy apró repedés jelent volna meg a biztonságos kis terünk falain. Olvass még a témában
A babamasszázs a csecsemőhaláltól is megvédhet! Döbbenetes tanulmány
Kezdődik a Mérleg hava! 5 meghökkentő, de igaz tulajdonság a Mérlegekről
Rend horoszkóp: a csillagjegyed azt is tükrözi, mennyire vagy rendszerető
Amikor a szeretet a legnagyobb ajándék: Hogyan mondjuk el a családnak, hogy idén nem tudunk ajándékozni?
Nem tudtam, honnan hallotta ezt. Nem tudtam, mit ért pontosan alatta. Csak azt tudtam, hogy nem akarom, hogy egy bizonyos testalkat váljon a „szép” egyik feltételévé a fejében.
Alkatilag vékony vagyok, és mindig is az voltam. Valószínű, hogy ő is hasonló testalkatot fog örökölni. De ezzel együtt is különösen fontosnak érzem, hogy amit lát és amit hall, az ne egyetlen irányba szűkítse le a szépség fogalmát.
Szeretném, ha szeretné a testét. Ahogyan én is próbálom szeretni az enyémet. De nem azért, mert vékony, nem azért, mert megfelel valamilyen kimondatlan mércének. Hanem azért, mert az övé.
Őszintén hiszek abban, hogy minden test szép. És abban is, hogy a szépség nem rangsor. Nem „jobb” és „rosszabb” testek vannak, hanem különbözőek, amelyek különböző életet hordoznak.
Ezért nem is engedtem el ezt a mondatot egy egyszerű „köszönöm”-mel.
Inkább elkezdtünk beszélgetni
Mit jelent az, hogy szép test? Milyen az egészséges test? Milyen az erős test? Miért szeretjük a testünket? Ezek a kérdések nem voltak előre megírva bennem, de ahogy kimondtuk őket, egyre világosabb lett, hogy mennyire sok rétegük van.
És az is kiderült, hogy a „vékony” szó nem semleges. Valahonnan jön. Valamit jelent. A hét éves gyerekem fejében már ott vannak olyan összefüggések, amiket már belé plántált a világ, pedig én azt hittem, hogy sikerült eddig távol tartanom őket: hogy az egészséges test vékony, hogy aki sportol, az vékony, hogy a szépség és a testméret között egyenes vonal húzható.
Ez egyszerre ijesztett meg és tett kíváncsivá. Mert tudom, hogy ezeket a mondatokat nem otthon tanulta. Inkább úgy érzem, valahonnan beszivárogtak. Képekből, mesékből, beszélgetésfoszlányokból, reklámokból, talán a háttérzajból, ami ma már elkerülhetetlenül körülvesz egy gyereket is.
De közben annak is örültem, hogy elhangzott ez a mondat. Mert így volt mire reagálnom. Volt miről beszélnünk. Nem maradt kimondatlan, nem maradt „természetesnek” vett igazságként a levegőben.
Tudom, hogy sok ilyen beszélgetés vár még ránk. Lesznek még furcsa megjegyzések, visszakérdezések, talán bizonytalanságok is. És lesz még sok alkalom arra, hogy újra és újra elmondjam neki: a test nem egyetlen mérce szerint értékelhető, és a szerethetőség nem függ a mérettől.
Ha meg akarom őt óvni attól a nyomástól, amit majd később a közösségi média, a reklámok és a társadalmi elvárások fiatal nőként ráraknak, akkor ezek a beszélgetések nem kerülhetők el. És én nem is akarom elkerülni őket.
