Az evolúció tehát könnyű szerrel bizonyítható, de mit árul el mindez rólunk, emberekről?
Az emberi evolúció mindig is olyasmi volt, aminek gondolatát egyesek nehezen emésztették meg, pedig a létezése immáron tagadhatatlan. A Homo sapiens Afrikában fejlődött ki, mielőtt az egész világon elterjedt volna. A fosszilis leletek fokozatos változást mutatnak a négykézláb sétáló, majomszerű állatoktól a nagyobb agyat növesztő kétlábúakig.
Az első emberek, akik elhagyták Afrikát, találkoztak más hominin fajokkal, például a neandervölgyiekkel. Ennek eredményeként az európai és ázsiai származású emberek neandervölgyi géneket hordoznak a DNS-ükben, az afrikai származásúak azonban nem.
Mindez évezredekkel ezelőtt történt, de a történetnek még nincs vége. Még mindig fejlődünk.
Például az 1950-es években egy Anthony Allison nevű brit orvos egy sarlósejtes vérszegénységnek nevezett genetikai rendellenességet tanulmányozott, amely néhány afrikai populációban gyakori. A rendellenességben szenvedők vörösvértestjei nem szállítják rendesen az oxigént a testben. Olvass még a témában
Allison felfedezte, hogy a kelet-afrikai populációk két csoportra oszlanak: alföldi lakosokra, akik hajlamosak a betegségre, és a felvidéken élő emberekre, akik nem.
Kiderült, hogy a sarlósejtes tulajdonságot hordozó emberek váratlan előnyhöz jutottak. A változás megóvta őket a malária ellen, amely csak az alföldön jelentett veszélyt. Ezeknek az embereknek előny volt hordozniuk a sarlósejtes mutációt, még akkor is, ha gyermekeik vérszegények lehettek emiatt.
Ezzel szemben a felvidéki területeken élő embereket nem fenyegette a malária. Ez azt jelentette, hogy a sarlósejt-tulajdonság hordozásának nem volt előnye, ezért egyébként káros jellege miatt eltűnt.
Az evolúcióval kapcsolatban még mindig rengeteg kérdés van, ami megválaszolásra vár, az eljövendő generációk célja pedig megtalálni a földön élő fajok fejlődésének hiányzó láncszemeit.
