A jobbítás
Hogy mely populációk fejlődnek és melyek nem, az összefüggésbe hozható a DNS-ünkkel, valamint az úgynevezett „jobbítással”. A jobbítás fogalma egy Jean-Baptiste Lamarck nevű tudósra vezethető vissza, aki még Darwin előtt azt az elképzelést szorgalmazta, hogy az élőlények képesek a fejlődésre.
De Darwinnal ellentétben Lamarck úgy gondolta, hogy az organizmusok szándékosan reagálnak a környezetükre, és úgy változnak, ahogyan az az adott körülmények között a számukra a legelőnyösebb.
Lamarck elmélete szerint a zsiráfoknak azért van hosszú nyakuk, mert őseik kinyújtózkodtak, hogy elérjék a magas fákat, majd az újonnan megszerzett hosszú nyakukat adták tovább utódaiknak. Darwin nem volt lenyűgözve Lamarck elméletétől, butaságnak és tesztelhetetlennek tartotta azt. Olvass még a témában
Viszont Darwinnak volt egy alternatív elmélete: a természetes szelekció. Ez egészen más magyarázatot kínál a zsiráfok hosszú nyakára. Szerinte a mutáció véletlenül történik és csak bizonyos populációkban, ám mivel ezek az egyedek életképesebbek, idővel a természetes szelekció folytán ők túlélnek, azok a populációk pedig, amelyek nem így mutálódtak, nem.
