Egy átlagos felnőtt számára legfeljebb hat teáskanálnyi cukrot javasolnak a szakértők – ehhez képest az átlagos amerikaiak kb. 20 kanállal fogyasztanak naponta.
Bár legyinthetsz, hogy Amerika messze van, és ott egyébként is mindenki túlsúlyos, az igazság az, hogy ezen a területen nem állunk túlságosan távol tőlük: míg az amerikaiak első helyen vannak az elhízást tekintve, addig mi a negyedik helyet foglaljuk el a nem túl dicsőséges VILÁGranglistán.
Ugyanakkor nagy kár lenne a túlsúlyért a cukrot hibáztatni, vagy összekeverni a finomított cukrot a gyümölcsökben található cukorral, ahogyan sokan teszik. Távolról sem tehetünk egyenlőségjelet a gyümölcsök és a finomított cukrok közé!
Az egészségügyi problémák sem akkor alakulnak ki, ha valaki gyümölcsökből fedezi ezt a mennyiséget, hanem akkor, ha túlnyomó többségbe kerülnek a finomított élelmiszerek, és így óhatatlanuk a finomított cukrok is.
És ne felejtsük el a hozzáadott zsírt sem, ami jóval nagyobb arányban felelős a túlsúlyért, és amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Egy fánk sem a cukormáztól lesz az egyik legrosszabb desszert, hanem mert minden alapanyaga finomított, majd ezt megkoronázva bő zsírban sütjük ki…
Növényi étrendet követve én a legtöbbet egyértelműen szénhidrátból eszem, a sorban következik a fehérje, majd végül a zsír. Ennek ellenére tökéletes a vércukrom, úgy általában véve a laborom és a súlyom is tartom már jó pár éve. Fontos azonban kiemelni, hogy önmagában sem a növényi étrend, sem bármilyen más étrend nem lesz egészséges.
A kulcs az, hogy mindig a lehető legtermészetesebb ételeket, azok legtermészetesebb formáját fogyasszuk.
Mit is jelent ez?
Túlnyomó többségbe kell helyeznünk az étrendünkben azokat az alapanyagokat, amiket úgy, ahogy vannak, megehetünk. Tökéletes példa erre a gyümölcs, a zöldség: többségüket még csak főzni, pucolni sem kell, egyszerűen megehetjük őket úgy, ahogy vannak. De nem minden feldolgozott élelmiszer rossz, hiszen ott vannak a teljes kiőrlésű, kovásszal készült pékáruk, amikbe csupán a finomítatlan liszt, a víz, a só és maga a kovász kerül.
Bár a szénhidrátcsökkentett étrend népszerűsítésével megpróbálják elhitetni velünk, hogy az összes péksüteményt száműznünk kell, én azt gondolom, nem véletlen, hogy minden természeti népnek megvan a saját kenyere, lepényfélesége.
Azt viszont érdemes megvizsgálni, hogy bár minden nap fogyasztanak ezekből a gabonafélékből készült péksüteményekből, garantáltan nincs bennük mindenféle stabilizátor, tartósítószer, adalékanyag – de nem is állnak el hetekig. És itt jön képbe a cukor, ami egészen addig nem rossz, amíg zsírszegényen étkezel, mértéket tartasz, valamint igyekszel a természetes formájában magadhoz venni.
Egészséges alternatívák
Amikor növényi étrendre váltottam, elsősorban az egészségem motivált, de ahogy egyre többet megtudtam az élelmiszeriparról, már teljesen átformáltam a látásmódomat ezen a téren. Onnantól kezdve nem tudtam jó szívvel tekinteni a fehér cukorra, hogy megtudtam, azt csontszénen, avagy égetett állati csontokon szűrik át, majd így finomítják, fehérítik.
Már egyébként is törekedtem arra, hogy egészségesebb alternatívákat találjak, úgyhogy a végső lépés megtétele már nem okozott problémát. Mivel a napom nagy részében (különösen a meleg hónapokban) gyümölcsöket fogyasztok, ritkán kívánok meg édességet.
Ha mégis, akkor először datolyával, illetve tömény datolyapasztával szoktam csillapítani az édesség utáni vágyamat – ez általában működik. Ha úgy érzem, hogy nem volt elég, akkor pedig étcsokoládét szoktam enni. Ez is olyasmi, amit régen utáltam, de szép lassan megszerettem és egyre magasabb és magasabb kakaótartalmú változatok mellett tettem le a voksomat.
Annak ellenére, hogy finomított cukor nincs is itthon, mégis van alternatíva, amihez tudok nyúlni. Ez a nyers, finomítatlan, organikus nádcukor, amiről úgy vélem, az egyik legjobb alternatívája a finomított cukornak. Íze szerintem tökéletes, és ami fontos: természetes. Sokan keverik a barnacukorral, ám utóbbi nem más, mint hagyományos kristálycukor, melasszal színezve, gyakorlatilag ugyanolyan rossz választás.