Nem lettem digitális remete, sőt: ma is simán elveszítem az időérzékemet egy-egy vicces videó felett, és a telefonomon futó játékokról sem mondtam le. A titkom csupán annyi, hogy rájöttem: a két véglet remekül megfér egymás mellett.
Évekig pörögtem az algoritmusok ördögi körében, pedig régen nagyon szerettem olvasni. Aztán a rafinált szoftverek engem is behúztak a csőbe és szép lassan átprogramoztak: a figyelmem ezer darabra hullott, és ha megláttam egy vastagabb kötetet, a kikapcsolódás helyett inkább csak szorongás fogott el. Egy ponton viszont elegem lett abból, hogy a telefonom irányítja az estéimet, így ahelyett, hogy drasztikus – és jellemzően bukásra ítélt – digitális detoxba kezdtem volna, egy pofonegyszerű taktikával vettem vissza az irányítást.
A mágikus öt oldalas trükk
A legnagyobb hibám sokáig az volt, hogy túl nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak, mint amikor január elsején megfogadjuk, hogy holnaptól napi két órát edzünk. Amikor a fáradtság miatt elmaradt az áhított fejezet, jött a bűntudat, a könyv viszont mégis ott porosodott a polcon. Olvass még a témában
Ekkor hoztam meg a szabályt: minden áldott nap elolvasok minimum öt oldalt, de abból nincs alku.
Mikrolépésnek tűnt és az is volt, mégis zseniálisan működött. Tények elé állítottam magamat: ha van 3-4 óra képernyőidőm, akkor kell lennie 5-10 percemnek arra, hogy olvassak. Öt oldal szinte semmi, még a legzsúfoltabb, legnyúzottabb napokba is bele kell férnie – viszont napi öt oldal egy hónapban máris százötven, legalább egy fél könyv. Persze, ahogy kinyitottam az első oldalakat, a sztorik jellemzően beszippantottak és az öt oldalból észrevétlenül harminc lett. Ha pedig néha mégis megálltam ötnél, akkor is büszkén csuktam be a kötetet azzal a címszóval, hogy „ma sem engedtem át mindent az algoritmus csábításának”.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
