Amikor meglátok egy gyönyörű magyar népviseletet, mindig az jut eszembe, hogy mennyire különleges és sokszínű kultúránk van, de közben mégsem érzem azt, hogy eléggé megbecsülnénk. Bár manapság újra reneszánszát élik a népi minták, továbbra is ritkaságnak számít az, hogy valaki nap mint nap ilyen ruhadarabokat és kiegészítőket visel.
Egy csodálatos hölgy, a négyszeres Hungarikum-díjas Németh Hajnal Auróra viszont lenyűgöző példaként jár előttünk ebben, és márkáján, az Aurora FolkGlamouron keresztül tökéletesen megmutatja azt, miért is olyan nagy kincs, ha mindannyian egy kicsit közelebb engedjük magunkhoz a magyar kultúrát és a népviseleteket.
Honnan ered a népművészet iránti szereteted?
Közel 20 évig néptáncoltam. Így kerültem közel a magyar népművészethez is, hiszen a néptánc szerves része a viselet, a hagyomány. De ez egy kis kedves vicces történet: az első gyűjteményi darabomat a pécsi régiségvásárban szereztem 7 éves korom körül. A szüleim régiségkereskedők, tulajdonképpen ezekben a régiségvásárokban nőttem fel, így szerettem meg a régi tárgyakat.
Nagyon sokat jártunk Pécsre az ottani vásárba, és akkor találtam egy különleges mellényt aranyszálakkal díszítve. Nagyon megtetszett, de a szüleim akkor még ezt nem akarták megvenni nekem. Az eladó látta, hogy mennyire szeretném, és egy pillanatban azt mondta, látom, hogy nagyon tetszik neked, ezért neked adom ajándékba. Így mondhatom, hogy már egész kicsi korom óta gyűjtöm a népviseleteket.
Aztán később a tánc miatt sokat utaztunk Erdélybe, és ott folytattam a gyűjtést és tánctanulást is. Azóta már hatalmas gyűjteményem lett, és a néprajzi tudást is igyekszem hozzá tanulni. És azt is vallom, hogy a gyökereink ismerete és mindennapos használata nemcsak széppé és különlegesség tesz, hanem az identitásunk része is.
Hogyan reagálnak általában az emberek, ha meglátnak téged a csodaszép népviseletekben?
Tíz évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy több volt a negatív, mint a pozitív. És itt szeretném megragadni a percet, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ezek a rossz megjegyzések – a rosszindulatúakra gondolok -, sokszor személyiségromboló hatásúak. Pláne, ha a mai online kommentelési szokásokra gondolunk, akkor elképesztő miket meg nem engednek maguknak az emberek, ahelyett, hogy a pozitív dolgokra koncentrálnánk.
Én mindig próbálom a félig teli poharat látni, és erre biztatok mindenkit, hogy tanulja meg ezt a képességet. Jót tesz szívnek és léleknek.
És aki kilóg az átlagos sorból, azt próbáljuk elfogadni, megkérdezni olyan részletet, ami tetszik. Manapság szerencsére csupa jó tapasztalatom van! Egyrészt elfogadóbb a világ, másrészt, egyre ismertebb lettem, és így sokszor futnak utánam az utcán: magyar Frida Kahlo, szeretnék egy közös képet!
Minek hatására döntöttél úgy, hogy létrehozod az Aurora FolkGlamourt?
Egy pályázat miatt 2014-ben találtam ki ezt a nevet, majd félreraktam. Korábban sok éven keresztül főleg képzőművészként üvegszobrokat készítettem más anyagokkal ötvözve, így kiállításaim voltak a világ minden táján. Üvegművészként végeztem a MOME-n, és közben üvegablakokat festettem, restauráltam, emellett alkottam az installációimat. Persze egészen kicsi korom óta máshogy öltöztem, mint az átlag, és nagyon sokszor volt rajtam népviseleti darab is.
Így jött a felkérés 2016-ban, hogy csináljunk egy fotósorozatot, aminek a középpontjában én és az öltözködésem volt. A kész anyagot a csapat unszolására új Facebook-oldallal nyitottam meg, az Aurora FolkGlamourt használva. de ekkor is úgy tekintettem még rá, mint egy színes és különleges hobbira. 2018-ban folytatódott a történet: a Vigadóban rendezhettem Mesés divatbemutatót, és ekkor döntöttem el, hogy minden nap posztolok a közösségi oldalakra, és komolyan veszem az Aurora FolkGlamourt.
Milyen alapelvek szerint készülnek a csodaszép ruháid, és kik az elsődleges célközönséged?
Mindig a magyar népművészet a kiindulási pontom, ezért is szoktam viccesen mondani, hogy ha én innen merítek, sosem lehetek minimalista! Használom őseink szimbólumrendszerét, tanulom, mi mit jelentett nekik, s próbálom ezt tanítani a sok követőmnek is. A hímzéseket vegyesen használom a ruhákon; kézi, kézi-gépi, riselt és egyéb technikákat vegyesen. De már használtam CNC marást, 3D nyomtatást is. Szóval nem félek vegyíteni a régit az újjal, én ebben hiszek.
Amúgy a régiek is ezt tették: haladtak a korral. Eleinte csak azt a textilt használták, amihez ők termesztették az alapanyagot, (kender, len, stb.) de később, amikor megjelentek a gépi textilek, csipkék, megváltoztak a viseletek is. Van egy csodás mondás: „a népművészet nem beteg, hogy ápolni kelljen és nem rab, hogy őrizni kelljen, és a tüzet kell továbbvinni, nem a hamut”. Én ezt úgy teszem magamévá, hogy minden nap hordok viseletet és mindenkinek példát mutatva járok elől a népművészet élővé tételében.
A célközönségemet nehéz meghatározni, mert Anyukája révén volt 2 éves megrendelőm, és volt 85 éves is. Eleinte inkább azok jöttek hozzám, akik néptáncosok, népi énekesek, de most már az ismertség, a sok együttműködés és az online jelenlét révén sokkal több emberhez és szélesebb réteghez eljutottam.
Mi inspirál a különleges, egyedi ékszereid elkészítésekor, és milyen technikákkal dolgozol?
Ma divatosan azt mondhatnánk, hogy a fenntarthatóság és környezettudatosság, de igazából őseink e mentén éltek természetesen. Megjavították, ami elromlott, befoltozták, ami kilyukadt. Így rengeteg régi alapanyagot használok: régi hímzések, gobelinek, zarándok, érmek, pénzérmek, Mária medálok mind új életre kelnek nálam. Sőt nagyon sokan úgy jönnek hozzám, hogy a családi örökségüket foglaljuk be az ékszerekbe, és adjunk új életet. De a legszebb történet az volt, amikor a dédnagyapa hadifogság idején készült fafaragásait hímeztük rá a dédunoka szoknyájára.
Állandóan újabb és újabb technikákat kutatok, de emellett abszolút használjuk a régi kézi vésést, amivel a fém felület olyan lesz, mintha hímzett lenne. Vagy befoglaljuk a vert csipkét, kézzel hímzett darabokat. Néha kalandozok az üvegművész énemmel, és pate-de-verre üveg medált tervezek. Vagyis megmintázom agyagból a formát, negatívot veszek róla és az üvegporral kitöltöm, kemencében összeolvasztom. Ez az ékszerem most Zadarban volt kiállítva, öröm, hogy ilyen helyekre is eljuthatok!
Mivel biztatnál másokat arra, hogy manapság is megéri, sőt büszkeség népviseletet hordani?
Egyrészt elképesztően szépek, másrészt, ha felvesszük őket, népi királynők és egyediek lehetünk. Ki ne venne nagy divatház haute couture ruhadarabot? Én ezt mindig megkérdezem! A válasz, hát én! Ilyenkor elmesélem, hogy vannak viseletek, amik kb. egy bevásárlás árába kerülnek, s kézműves értékük kb. pont ugyanaz, mint az haute couture daraboké. Na ezzel szoktam megvenni a kétkedőket. Ezen felül a saját gyökereinkről beszélünk, más nemzet nem fogja megmenteni, továbbvinni a saját örökségünk, ez a magyarok felelőssége is, nemcsak divat kérdés!
A legnagyobb élményen az volt, amikor sok-sok évvel ezelőtt Münchenben jártam, és épp nyert a Bayern München. Az a sok ezer ember mind viseletben és mezben volt! Elképesztő kollektív élményben volt részem, és akkor döntöttem el, ilyen mozgalmat szeretnék indítani Magyarországon! Remélem sikerül! Na de, ha mindig csatlakozik hozzám valaki, van remény.
Sok szép sikert értél már el idehaza és külföldön is, melyekre gondolsz vissza a legszívesebben?
Az első nagy állomásom az volt, amikor Németországban a világ 3. legnagyobb ékszerkiállítására beválogattak, és ott a szakmai közönség azt mondta, ilyen ékszereket még sosem láttak.
A másik, amikor megálmodtam a Mesés Aurora FolkGlamour Divatbemutatót, álmomban nem gondoltam volna, hogy a világ számos pontján előadhatom! Ez divatbemutatónak álcázott magyar népi kultúra színházi előadás. Egy mesélő elmeséli mai nyelven a magyar népmese, ballada vagy legenda történetét, és táncosok, énekesek, színészek előadják a történetet. Persze mindenki Aurora kollekcióban tetőtől talpig. A legmesszibb pont Kanada volt, ahol jártunk vele, s a legboldogabb akkor voltam, amikor Győrben, szülővárosomban rendezhettem meg, de a leghálásabb azoknak vagyok, akik évről évre visszahívnak, hiszen annyi ilyen történetünk van, hogy öt életre elég lenne.
A harmadik pedig az, hogy a közösség oldalak és a média révén, szinte bárhol fordulok meg a világban, utánam szaladnak és megszólítanak: Aurora, követlek, és miattad vettem elő a nagymamám viseletét, vagy újra hordom az általad tervezett ékszert, amibe a családunk öröksége van beletervezve. Ez nagy felelősség, de hatalmas öröm is!
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Mindig töröm a fejem valamin, most épp Karácsonyra készülök. Az egyik kollekcióm az Emlék-virágos karácsonyfa díszek, melyekben a mindenki által ismert Kalocsai terítők kelnek életre. A nagymamám hímzett ilyet rengeteget, azonban amíg régen a vitrinben, a polcon, a tv tetején megvolt a helyük, addig a mai lakberendezés nem szereti használni őket. Mindenkinek a garázsban, a padláson porosodik.
Így a gyönyörű kézimunka részeket ráapplikáltam gömbökre, szalagokkal ízlésesen kiegészítettem, és azt gondolom, így velünk lesznek nagymamáink, és közben eszméletlen szép lesz a karácsonyfánk is.
A másik kollekció a lézervágott fa díszek, melyekre kézzel magyar hímzés mintákat rajzolok, s a hátuljukra ráírom, hogy milyen tájegység, így szépek is, de tanulunk is közben. Ugyanígy festek üvegre is hímzéseket, az egyetemen tanult üvegablak festés technikával, így csodás üveggömbök is kerülnek a karácsonyfámra.
Aztán készülünk egy dunaszerdahelyi Mesés divatbemutatóra, ami szép adventi élmény lesz majd. Illetve nyitott műterem napot tartok december 8-án, ahova be lehet jelentkezni előre időpontra, és meg lehet nézni minden alkotásomat, beszélgetünk, fel lehet próbálni mindent, egy kicsit Aurorává válni, na meg persze rendelni is, amit megálmodtatok. Azt ígérhetem, hogy a műterem egy viselet mennyország, csupa virággal, színekkel, hímzésekkel, azt hiszem örök élmény.
Aki ide belép, azt mondja, hetekre feltöltődik pozitív energiákkal és sok-sok népi történettel, miközben kacagunk, néha sírunk, de továbbvisszük mindazt, ami a sajátunk.
Nyitófotó: Némethné Kovács Elvira (Magyar Frida Kahlo – „Különleges felvidéki selyembrokát felsőt viselek, virág és ezüst szálas díszítéssel. A ruhát plázában vettem és hímzésekkel, gyöngyökkel varrtam ki. A lábszárvédő és a kesztyű kézzel hímzett, saját tervezés. A gyöngyös gallér Sárközi ihletésű, a nyakék festett Mária medálos, igazi korallos. Két koszorút viselek, az egyik kézzel készített viaszvirágos, nagyon különleges.”)