Az 1920-as évek környékén járunk, amikor Lester Sumrall még kisfiú volt. Ez idő tájt édesapját szörnyű baleset érte. Miközben egy forró vasdarabon dolgozott, egy szilánk lepattant és teljesen szétroncsolta a szemgolyóját. Egy ideig kórházban kezelték, de hamar hazaküldték lábadozni. Ahogy Sumrall könyvében írja: „Sok-sok héten át csak vonaglott a fájdalomtól” Mivel az édesapja nem tudott dolgozni, a családban hamar elfogyott a pénz és az élelem. És akkor itt jött az a bizonyos fordulat.
Hiába minden kilátástalannak látszott, Lester édesanyja hitt a csodákban. Még akkor is, amikor nem volt otthon semmi, amit megehetnének, asztalhoz ültette a gyerekeket, mondván: „Gyertek, terítsük meg az asztalt!” Persze a család folyton vitatkozott vele, hogy ez őrültség, hisz nincs otthon semmi. De nem adta fel! Elrendezte az asztalt és mindenki tányérja mellé odakészített egy pohár vizet. Imádkoztak, hogy Isten küldjön nekik ételt. Nem nézett a láthatókra és hitt a csodájában. És nem is kellett sokáig várni. Általában háromnegyed tizenkettő és déli tizenkét óra között szinte mindig ment hozzájuk valaki és vitt egy kosár friss ételt. „Nem tudták, hogy elfogyott a pénzünk és az élelmünk, de Anya soha nem kételkedett abban, hogy Isten szól a szívükhöz.”
Lester Sumrall életregénye magával ragadó és lebilincselő történet, és attól olyan szép, hogy igaz. Többször is szembe néz a halállal, kalandos élete a Távol_keletre, az Andok helyei közé és Új-Zélandra is elsodorja. Kérdés, hogy a hit nagy pionírjának tartott Lester élete képes lesz-e a huszonegyedik század új nemzedékeit is tovább inspirálni. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. február 1. a numerológia szerint: rendet tehetsz és lerakhatod az alapokat
„Egy héttel a szülés után főtt étellel kellett várnom a vendégeket.” – Irreális elvárások, amiknek egy anyának meg kell felelnie
„Nem én vagyok túl sok, hanem te vagy túl kevés.” – Így vágj vissza a pasinak, aki megbántott
TESZT: Milyen szakma illik igazán hozzád? Lehet, hogy szakmát tévesztettél?
Csodák márpedig vannak, csak hinni kell bennünk. Ezt az állításomat bizonyítja az a történet is.
