Megtaláltam a dédapám születési anyakönyvi kivonatát. A neve pontosan úgy volt benne leírva, ahogyan ma is használjuk. Magyarosan. Aztán megtaláltam az ő apjáét is – az állítólagos németét. Ugyanaz a vezetéknév. Magyar keresztnév. Születési hely: egy Eger melletti kis falu. Semmi utalás arra, hogy német lett volna, sem nemzetiség, sem vallási különbség, sem nyelvi nyom. Ha nagyon akartam volna, sem tudtam volna belelátni semmi „idegent”.
A családi legenda egy pillanat alatt omlott össze.
Az első reakcióm meglepő módon nem csalódás volt, hanem zavartság. Most mégis mi van? Honnan jött ez az egész? Miért találta ki ezt az egészet a nagymamám? Talán félreértett valamit? Vagy egyszerűen szüksége volt erre a történetre?
Erre a kérdésre soha nem fogok választ kapni. De minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé érzem fontosnak, hogy „lebuktassam” a múltat. Mert lehet, hogy a történet tényszerűen nem volt igaz – érzelmileg viszont nagyon is az volt. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
