És ekkor már alkoholizmusról beszélhetünk, amelyet kezelni kell. A leszokást segítő terápiák között akad gyógyszeres kezelés, amelyet pszichoterápiával is kiegészíthetnek. Emellett egyre több bentlakásos rehabilitációs intézet is létrejött, ahová a betegek önként mennek be, és vesznek részt a terápián. További segítséget nyújtanak a különböző önszervező klubok, ahol a már kigyógyult betegek segítik egymást az ivásmentes élet elérésében.
Zacher Gábor szerint azonban nincs olyan mélypont, ahonnan ne lehetne visszafordulni. „Mindig van remény a változásra és mindig meg kell adni a betegnek a lehetőséget, ha akar változtatni. De neki kell az első lépést megtenni. Sokszor kapom meg a következő mondatot: Elhozom magához a férjemet, mert alkoholista, tessék meggyógyítani! Azt gondolom, hogy változtatni csak azon lehet, akinek van valamilyen motivációja. Egy alkoholista beteg gyógyításában 70 százalékot ő ad azzal, hogy akar változtatni. Picit meglökdösöm alulról a fenekét, kicsit felülről megrángatom, talán vállal is megbökdösöm, és elindul szépen felfelé a mélypontról. De azt ne várja, hogy én majd alulról tolom, fentről húzom, ő meg mint egy darab valami lóg fent a levegőben, és várja, hogy meggyógyítsam. Kell a motiváció, enélkül nem lehet változtatni.”
Én ezt már nem akarom!
A motivációnak vezető szerepe van az alkoholizmus legyőzésében, ám a változni akarásnak is ugyanilyen intenzitással kell megjelennie az alkoholista ember életében. Ha valaki beismeri, hogy függő, majd segítséget kér, azzal valójában már meg is tette az első lépést a gyógyuláshoz vezető úton. Éva három évvel ezelőtt fogadta el, hogy alkoholista. Olvass még a témában
„Soha nem éreztem, hogy kifejezett problémám lenne az alkohollal – emlékszik vissza. – Úgy gondoltam, egyáltalán nem gond meginni egy-két pohárral a buliban. De ahogy ez lenni szokott, a későbbiekben az egyből sokkal több lett. Később már elértem arra a szintre, hogy munka előtt is bedobtam néhány felest. Sokszor késtem a munkahelyemről, és a kollégák is kezdtek eltávolodni tőlem. Ekkor döbbentem rá, ha ez így folytatódik, szinte senki nem marad mellettem. Még az a kevés sem, aki van.”
