Minden nemzetnek vannak olyan bevett szokásai, amelyek más vidékeken meglehetősen furcsán hatnak. Bár magyarként igaz, hogy rajongok a gulyáslevesért, de sosem vágytam arra, hogy megkóstoljam a pacalpörköltet, és a töltött káposzta sem a kedvencem, hiába az egyik legnépszerűbb nemzeti ételünk. Sok turistának pedig a tradicionális konyhánk egész fűszeres ízvilága szokatlan, akárcsak úgy, mint többségében nekünk a britek tejjel gazdagított teája.
Évek óta, amikor csak ráérősen telnek a reggeleim, naponta megiszom legalább egy csésze gyümölcsteát. Teljesen természetes számomra, hogy pár csepp citrom és egy nagy kanál méz kerül bele, az viszont máig sem jutna az eszembe, hogy tejet vagy egy alternatívát öntsek bele. Talán ezért is volt olyan meglepő számomra még sok évvel ezelőtt, amikor Londonban jártam, hogy ott ez pont olyan természetes, mint nálunk egy jegeskávét kérni nyáron.
Hogyan került a tej a teába?
Ahogyan a Balaton partján végighaladva kizárt dolog, hogy nyáron ne fussunk bele legalább néhány lángososba, úgy a briteknél nehéz olyan kávézót találni, ahol igény szerint ne kérhetnénk a teát tejjel. A britek ezen szokása egészen a 18. századig nyúlik vissza. Ettől kezdve készítették ugyanis edényekben a teát. A tea akkoriban különleges italnak számított, és az emberek általában porcelán csészéből itták, feltéve, ha megengedhették maguknak.
A legtöbb ember azonban nem engedhette meg magának a díszes, finom porcelán csészéket. Akik pedig igen, azok is gyakran azt tapasztalták, hogy a forró teától megrepedtek. Hogy a gőzölgő ital élményéről mégse kelljen lemondaniuk, először tejet öntöttek a csészébe, majd utána adták hozzá a teát.
A hideg tej éppen annyira hűtötte le a porcelánt, hogy ne repedezzen meg, a csökkent keserűség pedig csak plusz előny volt.
Egyes feljegyzések szerint pedig, mivel a tea akkoriban hihetetlenül értékes, és drágán beszerezhető árucikknek számított, sok családnak az volt az egyetlen lehetősége a teafogyasztásra, hogy nagy mennyiségű tejet öntöttek a csészébe, amit egy kevés tea egészített ki. A jómódú családok viszont éppen ellenkezőleg tettek – a tejet tényleg inkább csak a hűtés miatt öntötték a csészéjük aljára.
Van helyes módja a tea tejjel ivásának?
Manapság szerencsére a tej mellett a tea is egy könnyen, és gyakorlatilag mindenki számára elérhető árucikknek számít. Persze a különlegesebb, főleg kézműves változatok most sem olcsóak, de nem is számítanak luxuscikknek. Ha manapság tejjel szeretnéd inni a teát, akkor úgy oszd meg az arányokat, ahogy neked leginkább tetszik.
Ami pedig a sorrendet illeti, – ha csak nem egy törékeny porcelánból készülsz meginni a teádat – szintén mindegy. A gyakorlott fogyasztók többsége úgy véli, hogy jobb ötlet a tejet a csésze aljába önteni, és csak azután hozzáadni a teát. Ennek oka, hogy amikor forró tea kerül a hideg tejre, a tej a tea hőmérsékletére melegszik, így az íz egyenletesebben oszlik el. Ha azonban tejet adsz a teához, akkor lehűti a teát, és előfordulhat, hogy nem lesz olyan jó íze.
Ha még nem próbáltad ki a hagyományos brit párosítást, és szeretsz kísérletezni, akkor úgy készítsd, ahogyan te a legjobbnak gondolod. Néhány kóstolás után ki fogod tapasztalni, mi a számodra legmegfelelőbb arány. Ki tudja, talán többé elképzelni sem tudod a teádat tej, vagy akár egy növényi alternatívája, mondjuk rizs- vagy mandulatej nélkül.