Gyere
Az egyik életfogytos nő kivakkantott nekem a cellájából, hogy „Gyere ide és szólj a haverodnak is!” Azt hittük, balhézni akar, ezért óvatosan közelítettük meg. Amikor a cellájához értünk, kinyújtott nekünk egy-egy fürt szőlőt és banánt. Értetlenül néztünk, mire mondta, hogy a családja rengeteg gyümölcsöt hozott neki, ezért elosztogatja. A cellatársai is elégedetten majszolták, amit tőle kaptak.
Ereklyék
A lakók között meglepően sok kreatív arc van, vannak kifejezett művészek is. Többnyire kidobják a műveiket, mert úgysem tudják hol tárolni a kis cellájukban, de nemcsak rajzokról beszélek. Az egyik férfi tűpontos mini replikákat készített tankokról, autókról. Tejesdobozból csinálta és ki is festette őket, nagyon ügyes volt. Egyszer megkérdezte, mi álmaim autója és megmondtam neki. Két nap múlva átadta a művet, a Mad Max filmből ismert ikonikus autó, az Interceptor volt az, a kedvenc kocsim. Tökéletesen csinálta meg, autentikus volt az utolsó ecsetvonásig. Meghatódtam, megköszöntem neki. Ő csak bólintott, nem kért, nem várt érte semmit. Szabadulása óta nem tudok a férfiról, de örülök, hogy nem látom, mert az azt jelenti, hogy nem került vissza. Az Interceptor makett a mai napig az íróasztalomat díszíti.
Olvass még a témában
Az ötlet
Az egyik foglalkozáson a legelvetemültebb, legagresszívebb rab ötlete volt, hogy az új érkezőknek készítsünk fogadó-csomagot, amiben tisztálkodószerek, kis édesség stb. van, hogy „megkönnyítsük számukra az érkezés traumáját.” Azt hittem, rosszul hallok, aztán azt, hogy ironizál, de nem, komolyan mondta. Sosem néztem ki volna belőle ilyen kedves gondolatot.
A cikk folytatódik, lapozz!
