Ima
Volt egy mélyen vallásos bennlakónk, aki néha reggelenként hangosan imádkozott. Többen kiabáltak neki, hogy hagyja őket aludni, vagy megverik, ha még egyszer felébreszti őket. A cellatársa – egy hatalmas, kigyúrt férfi, akinek nagy respektje volt a körletben – viszont döngő hangon visszaszólt, hogy: „Csak akkor csinálja, amikor rémálmai vannak, néha kibírjátok, úgyhogy kuss legyen és hagyjátok az embert csendben imádkozni, vagy akinek nem tetszik, az játssza le velem.” Mondanom sem kell, utána sosem szólt senki a reggeli ima miatt.
Ölelés
Láttam két fegyencet ölelkezni. Az udvaron voltak, a kosárlabdapálya egyik tartóoszlopa mögött ültek és az egyik átölelte a másikat, láthatóan vigasztalta. Jó érzés volt látni egy kis emberséget egy ilyen helyen, ahol ritka a gyengédség.
Olvass még a témában
Vacsora
Az egyik srácnak meghalt az anyja, nagyon maga alatt volt, az idős cellatársa viszont napokon keresztül főzött rá és ellátta mindennel. Az instant levesek mellett még cigarettát is adott neki, ami bent nagyon nagy érték. Amikor a srác szabadult, még éveken keresztül küldött csomagokat az idős cellatársnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
