Ez a kétrészes cikksorozat nem a kemény, börtönben töltött mindennapokról szól, hanem az emberekről, rabokról és szabadokról, egy különleges élethelyzetről… Az előző részből kiderült, a rabok hogyan dolgoznak, hogyan válnak lélekben újra gyermekké, s milyen a cella világa. Most pedig folytatjuk!
3/6 Bűn és bűnhődés
A „jó” emberek – joggal – érzik azt, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell. Épp a látogatás alkalmával hoztak egy rabot, akinek arcán azt láttam, hogy „ez az ő világa”.
Tudom, hogy ez nem minden esetben van így, de érzékelhető volt a többi rab arcán is az, hogy úgy érzik, a helyükön vannak. Életük – a börtön szigorú rendszere miatt – rendezett, egyértelmű, felelősségük „csak” saját magukra terjed ki.
Ettől függetlenül természetes, hogy a szabad élet sokrétűsége, „káosza” csábítóbb, ahogy az is természetes, hogy ezek az emberek az összezártságból adódó feszültség, a szabadidő „felhalmozódása” kapcsán nem úgy reagálnak a történésekre, mint a „szabad” ember.
A feszültséget a legegyszerűbb módon, többnyire testmozgással, „gyúrással” vezetik le. A bűnhődés alappillére, hogy érzékelik, mi az, ami nincs. Tehát ott bent minden felértékelődik, ami itt kint természetes.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!