És mégis, ma már csak mosolyogni tudok ezen. Az akkor fájdalmas emlékek felnőttként átértékelődtek, és mindketten nagyon jót nevettünk, amikor anyukám néhány éve meglepett egy sütibabával. Kárpótlásul, amiért gyerekkoromban nem vehette meg.
Emlékszem viszont arra, ahogyan a nagymamám testvérénél összegyűlik az egész család, úgy hatvan-hetven ember. Emlékszem a csillagszórókra, amiket az unokatestvéreimmel gyújtottam meg.
Emlékszem, ahogyan a nagymamámmal és a nagypapámmal heteken keresztül papírfüzért fonunk és diót csomagolunk aranypapírba. Emlékszem a mézeskalácsok díszítésére, a tornácon várakozó halászlére, a fényekre az ablakban és a közös éneklésekre.
Bízom benne, hogy még nagyon sok közös karácsony áll előttünk a lányommal. Olvass még a témában
„Apám elmondta, hogy válni akartak, de sajnos besikerültem.” Nemtervezett gyerekek történetei
Te is azt hitted gyerekként, hogy örökbe fogadtak? – Ez a tudományos magyarázat a kívülállóság érzésére
Tanárok mesélik el, milyen zavarba ejtő dolgot tudtak meg egy tanulóról a házi dolgozatából
A tonkabab varázslatot csempész a desszertjeinkbe – Akár karácsonykor is!
