És lehet, hogy ez szülőként is nehéz, de talán a legjobb, amit tehetünk, hogy felülemelkedünk a saját sérelmeinken. Azon, hogy mennyit dolgozunk, és mégsem engedhetjük meg a vágyott játékot sem, azon, hogy mennyi mindent megteszünk a gyerekért, és ő mégis csak azt látja, mit NEM kapott meg – és bármennyire nehéz is, tanítói, nevelői szerepünkben maradunk, és szeretettel és megértéssel vezetjük keresztül a gyereket ezeken a napokon.
Bármennyire vágyunk ugyanis arra, hogy a gyerekünk az életben minden jót megkapjon, akár meg tudjuk venni neki idén a kiszemelt ajándékot, akár csak egy olcsóbbra telik, bizony lesz majd úgy, hogy az élet nem aranytálcán kínálja neki azt, amit megkíván. És a mi feladatunk, hogy megtanítsuk ennek az elfogadására is.
Hogy ez tönkreteszi a karácsonyt? Igen is meg nem is.
Van egy gyerekkori fényképem egy karácsony reggelről, amin a fa alatt talált Barbie babát ölelem magamhoz, hatalmas mosollyal. Biztosan erre a játékra vágytam, mert csak úgy sugárzik az arcom a boldogságtól. Az igazat bevallva – nem emlékszem. Olvass még a témában
Emlékszem viszont ajándékokra, amiket szerettem volna, de nem kaptam meg, vagy egy olcsóbb változatot kaptam, ami nem úgy működött, ahogyan elképzeltem. Emlékszem a csalódottságra, a keserű érzésre.
