A bácsi
A kisvárosban, ahol felnőttem, sokszor volt papírgyűjtés és a szüleink, tanáraink mindig mondták, hogy Tati bácsihoz ne menjünk. Nem igazán értettük, miért, mert Tati bácsi mindig nagyon kedves volt velünk, ha a boltban vagy bárhol összefutottunk vele. Azt hittem, minden városban van egy titokzatos bácsi, akihez nem szabad becsöngetni, mert titkai vannak. Felnőttként tudtam meg, hogy Tati bácsiról köztudott volt, hogy már ült börtönben gyerekek molesztálásáért.
Rendőrös
A bébiszitterem tizenéves lány volt, aki sokszor játszott velem „rendőröset”. Mindig ő volt a rendőr, én a bankrabló. Végigkergetett a lakáson, aztán megkötözött, megmotozott, levetkőztetett és „magánzárkába tett”, ami azt jelentette, hogy egy székhez kötözött és rámzárta az ajtót, majd órákra eltűnt. Hatéves kisfiú voltam és sosem gondoltam azt, hogy ez gáz, szerettem vele játszani.
Olvass még a témában
A lelkész
A szüleim egy speciális felekezetbe jártak, ami az jelentette, hogy 13 évesen a főlelkésznek kellett gyónnom (gyóntatófülke nélkül, kettesben), mindent el kellett mondanom arról, hogy magamhoz nyúltam-e már, gondolok-e a szexre, mi az, ami felizgat stb. Ezeket mind el kellett neki mesélni – és én el is meséltem jó részletesen - majd – mivel a család barátja is volt – kedélyesen együtt is vacsoráztunk. Mondanom sem kell, a lelkészünk egy furcsa, ijesztő öregember volt.
A cikk folytatódik, lapozz!
