Szünidő
Unokatesóimmal minden nyáron egy-két hetet a vidéki nagybácsinknál töltöttünk. Neki nem volt gyereke, fiatalabb volt a szüleinknél, laza jófej volt, szerettük. Sokat aludt (olykor egész nap), volt, hogy reggel nem volt otthon, mikor felébredtünk és napokig nem is jött haza, vagy a barátai hozták haza, úgy, hogy nem volt magánál. A barátait is nagyon bírtuk. Minden nap lementünk a tóhoz fürdeni, volt, hogy a közeli erdőben aludtunk, egész nap szabadon csavarogtunk.
Összebarátkoztunk más gyerekekkel és náluk ettünk, mert nagybátyámnál kevés kaja volt, de olykor adott pénzt és a boltban azt vehettünk, amit akartunk. Nem érdekelte, hogy energiaitalt vagy csak chipset, csokit veszünk, ezért pláne mindig alig vártuk, hogy hozzá mehessünk nyaralni. Így visszagondolva egy szinte magatehetetlen alkoholistára bíztak minket, aki egyáltalán nem felügyelt ránk és enni is alig adott.
Összebarátkoztunk más gyerekekkel és náluk ettünk, mert nagybátyámnál kevés kaja volt, de olykor adott pénzt és a boltban azt vehettünk, amit akartunk. Nem érdekelte, hogy energiaitalt vagy csak chipset, csokit veszünk, ezért pláne mindig alig vártuk, hogy hozzá mehessünk nyaralni. Így visszagondolva egy szinte magatehetetlen alkoholistára bíztak minket, aki egyáltalán nem felügyelt ránk és enni is alig adott.
