Az alvás és az értelmi képesség kapcsolata
Egy tanulmány és sok tapasztalat szerint, azok a gyerekek, akik nem ugyan abban az időben mennek aludni, vagy este kilenc után kerülnek ágyba, másnap rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint társaik, akik időben, rendszeresen bújnak ágyba.
Ez azért van, mert a természetes életritmus felborul, és bár alszanak, az alvás ideje alatt nem pihenik ki magukat kellőképpen.
Az elterelő hadműveletek
Lefekvés előtt jönnek azok a bejelentések, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell, fáj a hajam. Ezek azok az időhúzási technikák, amik a szülőket az idegösszeroppanás szélére sodorják – mert fáradtak, vagy épp megbeszélni valójuk van.
Egy pár perces időhúzási szakaszba érdemes belebonyolódni, de csak akkor, ha beszélgetünk közben a gyerekkel, mert lehet, hogy valamilyen nap közben történt dolog nyomasztja. Egy bizonyos időhatár után viszont szigorúnak kell lennünk – anélkül, hogy kiborulnánk. Ez önfegyelem kérdése, de megéri.
Miért utálják a gyerekek az esti lefekvést?
Az esti lefekvés mizériája csak a nyugati civilizációban ismert. Egyéb helyeken a gyerekek egy helységben alszanak a szülőkkel, sőt, akár egy ágyban is. A szülő biztonságos közelsége megnyugtató a gyerek számára.
Emiatt – úgy vélem, és tapasztaltam is – nem jó a gyereket teljes mértékben kitiltani a szülői ágyból. Lehet ott olvasni a mesét, vagy beszélgetni. Természetesen ha visszaél ennek a meghitt időnek a mennyiségével, határozottnak kell lennünk.
Egy elmélet
Régen, amikor még a természetben éltünk, a gyerek könnyű prédája volt a vadállatoknak. A biztonságot nem a kunyhó adta, hanem a közösség, a felnőttek, sok felnőtt közelsége.
Ennek hozománya, hogy a gyerek fél egyedül este a szobájában: a szekrényben, ágy alatt, a nem belátható helyeken számára félelmetes lényeket sejt. Jó megoldás az őrfény, a nyitott ajtó, a halk relaxációs zene, bármi, ami a magárautaltságot, az egyedüllét érzését megszünteti.
Az esti mese
A rituálék kialakítása fontos, a gyereknek igénye van rá. Ilyenkor a szülő pár percig csak a gyerekre koncentrál, egy biztonságos, nem kikerülhető utat – rendszert – mutat a gyerek számára az elalvás felé.
A legjobb esti rituálé az esti mese, aminek meghatározott időpontban kell kezdődnie és nem utolsó sorban meghatározott ideig kell tartania – mivel ez akár lehet a gyerek számára egy időhúzó tevékenység. Ha ez így történik, az figyelmeztetés számunkra. Kérdezzünk rá, hogy mi miatt nyugtalan.
Az esti rituálék
Az esti rituálé része lehet, hogy közösen ellenőrizzük a gyerekkel, hogy másnapra ki van-e készítve a ruhája, kedvenc játéka, amit visz magával az oviba, alsósoknál az iskolai holmik. A halk, nyugtató, relaxációs vagy komolyzene is megkönnyíti az estét, lecsendesíti a nappal összeszedett ,,lélekzajokat”.
A rituálék közben érdemes beszélgetni a gyerekkel, mert ilyenkor bármit elmond, és sok olyan információhoz hozzájuthat a szülő, amit máskor harapófogóval kell a gyerekből kiszedni.
Az este legalább annyira fontos a gyerek számára, mint a reggel, a nap indulása. A lefekvés idejének rendszere nekünk talán fontosabb, hiszen tudjuk, hogy milyen módon gazdálkodjunk energiánkkal, türelmünkkel, amivel lehetővé tesszük a bensőséges kapcsolatot a gyerekkel, aki így lecsendesülve ,,szembesül” az alvás tényével – és ha mindent jól csináltunk, nekünk, a szülőknek is lesz egy kis magánidőnk egymásra.