Egyik nap a szokásostól eltérő időpontban vittem a kislányomat az óvodába, így új arcokkal találkoztunk útközben. Éppen elsiettünk egy anyuka-gyermeke páros mellett, amikor megütötte a fülemet néhány kósza mondat, amit nekem céloztak: „Bizony, lehetnék ám én is ötven kiló! Harminc évesen én is ötven, meg hatvan kiló voltam… Könnyebben mozognék.” Gondolkoztam, mi lenne a helyes reakció részemről, de végül úgy döntöttem, nincs szükség semmilyen visszajelzésre. Nem azért, mert féltem konfliktusba bonyolódni, vagy, mert nem tudtam volna mit mondani.
A legnagyobb közösségi oldal nem régen indított akciója keretében több millió hamis profilt törölt, és a felhasználóknak is egyre szélesebb palettáját kínálják a trollok kizárásának. A különféle tiltások, némítások, a saját adatlapunk láthatósági korlátozása egytől egyig lehetőséget kínál arra, hogy kizárjuk az életünkből a zaklatókat – legalábbis online. Tehát hiába is tűnt úgy, hogy a névtelenség remek táptalaj ahhoz, hogy a trollok mások életében feszültséget generáljanak, dühöt, fájdalmat okozzanak és ennek következtében elégedett hátradőljenek, ez a tendencia manapság leáldozóban van.
A felhasználók manapság jobban hisznek azoknak a trolloknak, akik vállalják az arcukat, a személyes adataikat (legalább részben).
Ennek oka meglehetősen egyszerű, hiszen az online profilunk majdnem olyan, mintha személyesen lennénk jelen az adott konfliktusban. Azzal, hogy vállaljuk, kik is vagyunk, nagyobb hatást, erősebb impulzusokat tudunk kiváltani másokból, és lényegében az a trollok célja, hogy ezt a folyamatot tökélyre fejlesszék.
Inkább ne ülj fel erre a vonatra…
A leírtakból adódóan alighanem te is látod, miért inkább szánalomra, semmint bosszúságra méltó a trollkodás: a feszültséggenerálás, mások lejáratása vélt, vagy valós indokok alapján jóval inkább magáról a trollról, mint a célszemélyről árulkodik. Persze nem arról van szó, hogy mindig kerüld ki a nézeteltéréseket, vagy sose mondd el a véleményedet, főleg nem arról, hogy ne védd meg magadat, az álláspontjaidat.
De az adott helyzetben felül kell emelkedned a történteken, és kicsit kívülről kell szemlélned a dolgokat. Vezethet valamire az eszmecsere? Építő jelleggel, vagy pusztán bántó szándékkal érkezett a kritika? Rólad szól, vagy a másik fél próbálja rád kivetíteni a belső sérelmeit? Ha vitába szállsz, sérülhetnek-e mások körülötted? Meg tudod őrizni annyira a hidegvéredet, hogy tárgyilagos tudj lenni? És így tovább…
Gyakran olyan sok mindent kell átgondolni rövid idő alatt, hogy a személyes trollkodások egyszerűen dugába dőlnek: csak utólag jut eszünkbe, mit mondhattunk volna, vagy jól döntöttünk-e egyáltalán azzal, hogy hirtelen reagáltunk.
Online viszont lehetőség van a hozzászólás, blogbejegyzés szerkesztésére, későbbi megírására, adott emberek kizárására a vitából, így a trollok gond nélkül élhetnek még a manipulálás eszközeivel is. Ez pedig egy újabb ok, amiért nem éri meg időt szánni sem az ilyen jellegű kommentek olvasására, sem azok véleményezésére…