Etikus dolog azonban anyagi juttatásért a testünket élő inkubátorként használni?
Egyesek szerint nem, míg mások szerint igen, hiszen ha egy nő teste a sajátja, akkor ő rendelkezik vele: módosíthatja plasztikai műtéttel, kérhet abortuszt, lehet szexmunkás vagy béranya, elvégre azt csinál testével, amit akar.
Angliában tilos pénzt kérni a béranyaságért, de a megbízó szülők „fizethetik a béranya költségeit” (15.000 font értékig), így a törvényt könnyű kijátszani. A helyzet azonban lehet kizsákmányoló akkor is, ha a béranya pénzt kap. Ez az összeg ugyanis – átszámítva 18.000 USD – messze elmarad az Amerikában kért százezer dollártól. Egy kilátástalan helyzetben levő nő életét ugyanakkor mégis alapjaiban változtathatja meg az összeg. Természetesen egy kelet-európai vagy pláne indiai béranya esetében az „ár” még kevesebb, így a kizsákmányolás ténye igenis fennáll. (Azaz nézőpont kérdése, mert mások szerint a nehezebb sorsú béranyáknak ez még így is remek pénzszerzési lehetőség.)
Ráadásul több béranya számolt be arról, hogy a gazdag megbízók a szerződésben olyan szigorú feltételeket szabtak, hogy a terhesség alatt pl. nem biciklizhettek, nem szexelhettek, meghatározott étrendet kellett követniük és előre ki volt tűzve a császármetszés időpontja, hogy a szülők ott lehessenek a világrajövetelnél. Ebben az esetben azonban nemigen mondhatjuk, hogy a béranya „azt tehetett a testével, amit akart.” Olvass még a témában
Az újabb kérdés, hogy egy nő, aki a szíve alatt hord egy magzatot kilenc hónapon keresztül, szülés után mennyire lesz képes érzelmek nélkül világra hozni, majd átadni azt a biológiai szüleinek.
(Egy sajnálatos esetben az ukrán béranyát megkérték szülés után, hogy szoptassa meg az ikreket, mert az amerikai házaspárt feltartották a határnál. Mire megérkeztek, a nőben kialakult az anyai kötődés és megpróbált megszökni a gyerekekkel.)
Amikor egy béranyára gondolunk, mindig egy egészséges, boldog nő jut eszünkbe, aki önzetlenül segít azokon, akiknek nem adatik meg egy gyerek. Ez bizonyos esetekben így is van, de a szomorú valóság nem ez. Durva lenne azt állítani, hogy a béranyaság nem más, mint „reprodukciós bordély”, de csakúgy, mint a szexmunka esetében, a béranyák többségét nem a nemes cél, hanem a kiszolgáltatottságból és szegénységből való menekülés vezérli.
Nyitókép: StockPlanets/istockphoto.com
