Klaudia 2002 óta rendszeres látogatónak számított Törökországban, majd 2010-ben költözött Izmirbe, akkori döntése szerint véglegesen. Annak idején – sok honfitársunkhoz, rokonunkhoz, családtagunkhoz hasonlóan – ő is bevándorlónak számított, igaz, őt nem az életéért való küzdelem, vagy a jobb anyagi feltételek, hanem a szerelem vonzotta a távoli vidékre. Az itt eltöltött éveknek köszönhetően tökéletesen beilleszkedett, munkát kapott és családot alapított. Időközben pedig testközelből figyelhette, miként változik meg az élete a szomszédos Szíriában dúló háborúnak köszönhetően.
– Mi volt a legmegindítóbb, illetve legszörnyűbb történet, aminek a szemtanúja voltál, vagy amit megosztottak veled?
– Anyaként leginkább a gyerekekről szóló hírek, filmek rendítenek meg. Egy hónappal ezelőtt láttam egy képriportot arról, mi történt, amikor Törökország fél napra lezárta a szír-török határt (ezek a fotók egyébként magyar oldalakon is elérhetőek, például ITT és ITT). Az emberek a szögesdróton átverekedve, átesve, testüket felsértve jutottak be az országba, csecsemőket adtak kézről-kézre, keresztül a tűhegyes akadályon.
Számomra szívfacsaró még csak abba belegondolni, min mennek keresztül azok a várandós nők, akiknek el kell hagyniuk az otthonukat, vagy mit éreznek azok az anyák, akik pár hónapos, vagy néhány éves gyermekekkel menetelnek több ezer kilométert. Természetesen sokkal jobban rettegnek a gyermekeik életéért, mint a sajátjukért, de mi lesz velük, ha ők meghalnak? – mondta Klaudia. Olvass még a témában
Sajnos a rémisztő gondolat nem csupán elképzelés, valódi tény. A menekültek igen jelentős része civil: sérültek, idősek, gyerekek, csecsemők. Az UNICEF tavaly márciusi jelentése szerint 5 500 000 gyermek érintett a háborúban, közülük 425 000 öt éven aluliak és rengetegen árvák. Bár a számot így is megdöbbentő látni, ezek az adatok csak Szíriára vonatkoznak, és már egy évesek…. Jelenleg 60 000 000 számkivetettről tudunk, akiknek a fele gyermek.
A közösségi oldalakon a sok-sok véleményt olvasva egyértelmű, hogy a többség sajnos bele sem gondol, mit is takar pontosan a „menekült” szó. Ez a kifejezés nem egyenlő a bűnözővel, sőt adott esetben épp olyan személyeket takar, akiknek mások egyszerűen porig rombolták az életét. Sok köztük a művelt, tanult ember, tanár, orvos, politikus, akit pont azért üldöztek el (vagy öltek meg), mert világosságot gyújthattak volna a helyiek fejében, felléphettek volna a kialakult helyzet ellen. Ezek az emberek a terror és a polgárháború elől menekülnek, nem azért hagyják el otthonukat, mert ingyen szeretnének élni egy másik országban. A menekültek lényegében két választás között lebegnek: maradnak és meghalnak, vagy mindent hátrahagyva elindulnak és szerencsét próbálnak.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az összes menekült valóban azért érkezik az országba, vagy nyugatra, mert az életét félti, és a biztonságot keresi. Nyilván akadnak rossz szándékkal érkezők vagy bűnözők is közöttük, ám fontos kiemelni: nem ez a többség.
– Klaudia, te milyen hozzáállást tapasztaltál Törökországban a menekültekkel kapcsolatosan? Hogyan próbáltok segíteni, egyáltalán próbáltok?
– Törökországban nagyon szimpatikus a hozzáállás, bár ebben nyilván közrejátszik a hasonlatos kultúrkör, amivel a helyiek könnyen tudnak azonosulni. Még a pártok is megegyeznek abban, hogy segíteni kell – a miértek politikai kérdések, de ez a vonal túl messze vinné a beszélgetésünket. Ahogy én látom, az emberekben itt szintén kettős érzések dúlnak, de a többség egyöntetűen úgy gondolja, hogy segíteni kell. Ezt egyébként az iszlám is előírja, annak ellenére, milyen álláspontokkal és nézetekkel azonosítják a vallást. Ugyanakkor a helyiek közül sokan azt gondolják, az állam nem tesz eleget a kérdést illetően, sok a megoldatlan feladat és probléma.
– Van bármilyen feltétele a hozzátok érkezők megszállásának? Vagy mindenkit befogadtok?
– Mindenkit befogadunk, sőt a menekültek legálisan dolgozhatnak is. Többé-kevésbé sikerül rendet tartani, de persze vannak konfliktusok. Sok menekült él az utcán, parkokban, a nagyvárosokban, tele vannak velük a kórházak, és mivel munkavállalói engedély nélkül dolgozhatnak, legálisan kapnak állást. Ez nagy segítség nekik, de sokakból nemtetszést vált ki, bár hosszútávon talán mégis ez a legjobb megoldás.
