Andit utoljára azon a vidéki osztálytalálkozón láttam, amin sikerült megbizonyosodnom arról, hogy az emberek személyisége teljesen megváltozhat néhány év alatt: Márk, a legelső szerelmem ugyanis szőke hercegből piavedelő tinédzserré alakult át. De inkább megpróbáltam pozitívan tekinteni a dologra, és elhitetni magammal, hogy ha Mr. Tökéletesből tökéletlen lehet, akkor ez bizony fordítva is megtörténhet. Szóval, Andi már a találkozón említett néhány problémát, amit hiába beszéltek meg a barátjával újra és újra, bumeráng módjára állandóan visszatértek hozzájuk. Akkor még ő sem szentelt túl nagy figyelmet a dolognak, hiszen maximum a képzeletbeli kapcsolatok tökéletesek – a való életben rekedt embereknek sajnos dolgozniuk kell a szerelmeken.
Csakhogy néhány hónap alatt a hegycsúcsról megindultak lefelé a lejtőn, és a vidám pillanatokat elkezdték leváltani a veszekedések – ahogy az olyan sok kapcsolatban lenni szokott. A telefonbeszélgetéseink során már nem hallottam azokról a szívmelengető gesztusokról (egy csokor virág, gyertyák az ebédlőben egy húzós nap után), amikkel Zoli teljesen és visszafordíthatatlanul levette a lábáról Andit. Pedig kezdetben csak erről szólt minden! Különös, de legtöbbször észrevétlenül változnak meg a dolgok: egy furcsa szokás, ami eleinte viccesnek tűnt, hirtelen idegesítővé válik. Az egész napos üzenetváltások eltűnnek, és már nem telnek el hosszú percek kettesben úgy, hogy szó nélkül merültök el egymás tekintetében. Arról a megmagyarázhatatlan, rejtett feszültségről nem is beszélve, ami folyton ott köröz a levegőben, csak épp azt nem tudjuk, miért. És sokszor csak azután vesszük ezt észre, hogy leomlott köztünk a kapcsolat képzeletbeli hídja, és nem találjuk az egymáshoz visszavezető utat.
Eredetileg szuper programtervvel készültem Andi kétnapos mini nyaralására, különösen azért, mert nagyon ritkán fordul meg a fővárosban. Termálfürdőzés, cukrászdázás, egy kis utazgatás és néhány pohár bor az egyik kedvenc báromban – határozottan karriert tévesztettem anno. Csakhogy a tervek hamar köddé foszlottak, miután az ajtón belépve Andi elárulta: Zolival csúnyán összekaptak indulás előtt, és még arra is alig van lelkiereje, hogy elsétáljon a kanapémig. Úgyhogy fejben gyorsan átszerveztem az elkövetkező 48 órát, amit magamban elneveztem a „Gondolatrendezés hétvégéjének”. Olvass még a témában
– Jövő héten lesz az első évfordulónk, és már egy ideje megbeszéltük, hogy megünnepeljük. Az se lett volna baj, ha egy szimpla mozizással és otthoni vacsival, csak csináljunk végre valami romantikusat, mint az elején. Erre ma közölte, hogy inkább tegyük át hétköznapra, mert szombaton bulizni mennek a haverjaival. Fontosak a barátok, de több időt tölt velük, mint velem. Arról nem is beszélve, hogy ha én nem keresem, akkor van, hogy nem is beszélünk egész nap, és fogalmam sincs, épp mit csinál, és hol van – mondta Andi megállás (és levegővétel) nélkül.
