Lehet az első szerelemből az utolsó? – 4. bejegyzés

Lehet az első szerelemből az utolsó? – 4. bejegyzés

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / Lehet az első szerelemből az utolsó? – 4. bejegyzés

Hiszen az első szerelmek valamilyen különös oknál fogva mély nyomot hagynak bennünk. Mérföldkőnek számítanak.  És bár a középiskolai kapcsolatom úgy 7 éve véget ért, még mindig vannak olyan mozzanatai, amikre tisztábban emlékszem, mint a két nappal ezelőtti programomra.

A kicsit bénázós randikra, egy mindent elsöprő csókra vagy az első alkalomra, amikor egy fiú besétált a szobámba – és kivételesen nem egy rokonom volt az. Fogadni mernék, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Elvégre a legelső kapcsolatunk alatt éljük az egyetlen olyan időszakot, amikor úgy vagyunk szerelmesek, hogy előtte még sosem törték össze a szívünket. És bár utána megismerkedhetünk jobb emberekkel, lehetünk sokkal boldogabbak, mégsem lesz még egy olyan, ahol sosem tapasztaltuk meg a szakítás fájdalmát.

Néhány napja kezdtem el ezeken gondolkodni, miután Hópihével, a legújabb barátommal megérkeztünk a családi házhoz. Talán mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra mindkét irányból: a szüleim és a tesóim odavoltak a kutyáért, ő pedig imádta a házi kosztot és a nagy kertet.

Azonban nem csak a honvágy és Hópihe miatt támadt kedvem váratlanul hazalátogatni néhány napra. Valójában már kábé két hete kinéztem magamnak ezt a hétvégét, miután a Facebookon meghívást kaptam az “Osztálytalálkozó” eseményre. Hát igen, manapság mindent online intéznek, de mióta egy ismerősöm a közösségi oldalon jegyezte el a barátnőjét, én már semmin sem lepődök meg.

Persze a résztvevők listáját elnézve annyira tűnt izgalmasnak a találkozó, mint egy több órás csiga futóverseny. “Vele négy év alatt megközelítőleg háromszor beszéltünk”, “őt még annyira sem kedvelem, mint az előző lányt”, “vele pedig még akkor sem találkoznék, ha hat számjegyű összeget kapnék cserébe”. Jó, ebben az esetben azért megfontolnám, de csakis ebben! Már épp készültem a “Nem megyek” gombra kattintani (hiszen a két legjobb középsulis barátnőmmel egyébként is bármikor tudok találkozni), amikor a szemem megakadt Márk nevén.

Márk volt életem első igazi szerelme, és ez indította be a korábbi gondolat-lavinát. Épp az utolsó tanévben költöztek a környékre, és ekkor lettünk osztálytársak is. Meg kell hogy mondjam, kezdetben egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Csak egy hétköznapi srácnak tűnt, akit a többi lány folyamatosan körbeugrált az újdonság varázsa miatt, így hónapokig nem is beszéltünk egymással.

A szalagavató-bulin aztán megtört a jég, miután kiderült, hogy ugyanazokat a sorozatokat imádjuk, és mire elérkeztünk a ballagásig, már túl voltunk az első igazi randinkon is. Ez alatt fagylaltot és parkban sétálást értek, de mégis, életem egyik legjobb délutánja volt.

Az a nyári szünet tényleg varázslatosan telt el. Hetente többször is találkoztunk, a fennmaradó napokon pedig szinte egyfolytában a telefonon lógtunk. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi “első” belefér három rövidke hónapba. Első csokor virág, közös strandolás, apróbb veszekedés, együtt alvás, és a listának még csak az elején tartok. De ahogy az a nyári szerelmeknél elkerülhetetlenül lenni szokott; a nappalok egyre rövidebbek lettek, és ezzel egyenes arányosságban a beszélgetéseink is.

Szeptembertől én a fővárosban, míg ő az ország távolabbi pontjában kezdett neki a továbbtanulásnak, és miután belekóstolt a bulizó kollégisták kalandos életébe, inkább szabadságra vágyott. A szakításunk volt az utolsó alkalom, amikor beszéltünk egymással. Persze ebbe nem számítottam bele azt, amikor néhányszor a buszon odaköszöntünk egymásnak.

Az emberek viszont változnak, nem igaz? Elvégre az én életem is épp 180 fokos fordulatot készül venni, és könnyen előfordulhat, hogy Márkból egy érett – remélhetőleg nagyon is egyedülálló – férfi lett. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hiszen annyiszor hallani olyan párokról, akik évekkel a szakítás után találnak ismét egymásra. A Nicholas Sparks történetekben is mindig ez van, bár azokkal ellentétben én inkább a happy endet választanám befejezésül. Különben is, ha ez az egész Márk-hadjárat nem válna be, legalább megbeszélhetjük a barátnőimmel, hogy alakult a többiek élete az érettségi óta.

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást