Ha meló után nem a lakásomba indulnék el, hanem egy délutáni randira. Ha nem én nézegetném a kézen fogva sétáló szerelmespárokat az utcán, hanem kivételesen én lennék az egyik fél. Akkor végre biztosan rá tudnám venni magam a főzőcskézésre is, hiszen lenne valaki, aki miatt megéri órákon át forgolódni a konyhában. Csak néhány apróság, amit az ember akkor vesz észre, amikor már jó ideje nem volt szerelmes…
Az elmúlt néhány napban viszont egészen más gondolatok forogtak a fejemben, és büszkén kijelenthetem, hogy örülök az egyedülállóságomnak. De tényleg. És ezt nem csak azért mondom, hogy kívülről kiegyensúlyozott, független nőnek tűnjek, miközben titokban romantikus filmekkel és 24 órás álmodozással tartom magamban a lelket. Ugyan, valószínűleg be se fejezném a mondatot, de már lebuktatnám saját magamat, hiszen a füllentés sosem volt az erősségem. És hogy mi okozta ezt a hirtelen jött szemléletváltást? Nos, a középiskolai padtársam meglátogatott Pesten, és kiöntötte nekem a szívét a pasijáról.
Az első lépés a legnehezebb
Biztosan mindenkinek van legalább egy olyan barátnője, aki noha párkapcsolatban van, a beszélgetések nagyjából 95%-ában arról mesél, épp mi nem stimmel kettejük között. Mindig van valami apróság, amin civakodnak, vagy csinál valamit a srác, ami miatt aztán jobb esetben pár órás, rosszabb esetben több napos „némasági fogadalom” következik. Na, hát az én barátnőmet Andinak hívják, és már időtlen idők óta kapcsolatban van egy sráccal – aki mellett határozottan nem érzi magát boldognak. Ehhez pedig elég volt egyetlen pillantást vetnem rá, amikor kimentem elé a Népligetbe, hogy elkalauzoljam az albérletemig. Olvass még a témában
Andit utoljára azon a vidéki osztálytalálkozón láttam, amin sikerült megbizonyosodnom arról, hogy az emberek személyisége teljesen megváltozhat néhány év alatt: Márk, a legelső szerelmem ugyanis szőke hercegből piavedelő tinédzserré alakult át. De inkább megpróbáltam pozitívan tekinteni a dologra, és elhitetni magammal, hogy ha Mr. Tökéletesből tökéletlen lehet, akkor ez bizony fordítva is megtörténhet. Szóval, Andi már a találkozón említett néhány problémát, amit hiába beszéltek meg a barátjával újra és újra, bumeráng módjára állandóan visszatértek hozzájuk. Akkor még ő sem szentelt túl nagy figyelmet a dolognak, hiszen maximum a képzeletbeli kapcsolatok tökéletesek – a való életben rekedt embereknek sajnos dolgozniuk kell a szerelmeken.
