A lényeg, hogy ezek az alkalmak igazi mérföldkőnek számítanak. Ugyanez a helyzet az első benyomással is. Az emberek nagy része az alapján ítél meg, ahogy az első találkozásotok alatt viselkedsz. Állásinterjún vagy randin – minden eldől egyetlen alkalommal, és nem fordul elő túl gyakran, hogy akad egy újabb lehetőségünk bizonyítani.
A második alkalmakkal már egészen más a helyzet. Az első benyomást ritkán írja felül a következő; a második csók is édes, de a korábbi lesz felejthetetlen. Valójában azonban legtöbbször valamilyen negatív élménnyel kapcsoljuk össze: Adjunk egy második esélyt az exünknek, aki hirtelen felindulásból szakított velünk, vagy még rosszabb, megcsalt minket? Megbízzunk másodszor is egy olyan barátnőben, aki egyszer már elárult minket? Ez a baj a második esélyekkel – az esetek nagy részében megelőzi őket valami csalódás, amit sosem tudunk igazán elfelejteni. Nem csoda, hogy alaposan meggondoljuk, kinek és miért adunk oda egy újabb darabot a szívünkből. De ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon mi a garancia arra, hogy az elzárkózás a legjobb döntés?
Egy halálciki Facebook-manőver
Ahogy azt már legutóbb is meséltem, sikerült belekeverednem múlt héten egy reeeendkívül izgalmas dupla randiba „Mr. Mindent Jobban Tudok”-kal. Az első benyomásom határozottan nem volt pozitív, és úgy éreztem, az eddigi tapasztalataimra támaszkodva nem is pazarolnék el több időt még egy találkozóra vele – pláne nem kettesben. Úgyhogy az SMS-es megkeresésére nemet mondtam, és azt hittem, ezzel le is zártuk a kettőnk közti rövidke dolgot. Nagyobbat pedig nem is tévedhettem volna… Olvass még a témában
Miért vonzódunk olyanokhoz, akik a szüleinkre hasonlítanak? – A szakértő válaszol
„Soha ne mondd ki, hogy szereted.” – 10 tiltott dolog, ha meg akarod őrizni a méltóságod a ‘situationship’-ben
Ez vár rád a szerelemben idén májusban – zodiákusod szerint
5+1 tiltólistás étel, ha este huncutkodni szeretnél
A hét elején, egy kissé esős reggelen ugyanis már ott várt Facebookon az értesítés, miszerint Máté ismerősnek jelölt. Mivel közel 1000 főből állt az online baráti köre, egyből levontam a számomra nyilvánvaló következtetést: ő az a típusú ember, aki szinte mindenkit bejelöl a neten, még akkor is, ha nagyjából három szót váltottak egymással. Ettől függetlenül azért visszaigazoltam, mert nem akartam nagyon udvariatlannak tűnni – és mert egy kicsit kíváncsi voltam, vajon miféle fotókkal van tele a profilja. Tudod, csak hogy megerősítsem az eddig kialakított véleményemet róla. És ez volt az a pont, ahol egy életre megtanultam:
