A lényeg, hogy ezek az alkalmak igazi mérföldkőnek számítanak. Ugyanez a helyzet az első benyomással is. Az emberek nagy része az alapján ítél meg, ahogy az első találkozásotok alatt viselkedsz. Állásinterjún vagy randin – minden eldől egyetlen alkalommal, és nem fordul elő túl gyakran, hogy akad egy újabb lehetőségünk bizonyítani.
A második alkalmakkal már egészen más a helyzet. Az első benyomást ritkán írja felül a következő; a második csók is édes, de a korábbi lesz felejthetetlen. Valójában azonban legtöbbször valamilyen negatív élménnyel kapcsoljuk össze: Adjunk egy második esélyt az exünknek, aki hirtelen felindulásból szakított velünk, vagy még rosszabb, megcsalt minket? Megbízzunk másodszor is egy olyan barátnőben, aki egyszer már elárult minket? Ez a baj a második esélyekkel – az esetek nagy részében megelőzi őket valami csalódás, amit sosem tudunk igazán elfelejteni. Nem csoda, hogy alaposan meggondoljuk, kinek és miért adunk oda egy újabb darabot a szívünkből. De ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon mi a garancia arra, hogy az elzárkózás a legjobb döntés?
Egy halálciki Facebook-manőver
Ahogy azt már legutóbb is meséltem, sikerült belekeverednem múlt héten egy reeeendkívül izgalmas dupla randiba „Mr. Mindent Jobban Tudok”-kal. Az első benyomásom határozottan nem volt pozitív, és úgy éreztem, az eddigi tapasztalataimra támaszkodva nem is pazarolnék el több időt még egy találkozóra vele – pláne nem kettesben. Úgyhogy az SMS-es megkeresésére nemet mondtam, és azt hittem, ezzel le is zártuk a kettőnk közti rövidke dolgot. Nagyobbat pedig nem is tévedhettem volna… Olvass még a témában
A hét elején, egy kissé esős reggelen ugyanis már ott várt Facebookon az értesítés, miszerint Máté ismerősnek jelölt. Mivel közel 1000 főből állt az online baráti köre, egyből levontam a számomra nyilvánvaló következtetést: ő az a típusú ember, aki szinte mindenkit bejelöl a neten, még akkor is, ha nagyjából három szót váltottak egymással. Ettől függetlenül azért visszaigazoltam, mert nem akartam nagyon udvariatlannak tűnni – és mert egy kicsit kíváncsi voltam, vajon miféle fotókkal van tele a profilja. Tudod, csak hogy megerősítsem az eddig kialakított véleményemet róla. És ez volt az a pont, ahol egy életre megtanultam:
Ha sosem frissíted a telefonodat, könnyen lefagyhatnak a weboldalak böngészés közben, és bizony csak később érzékeli a mobilod a kattintásaidat.
Történt ugyanis, hogy amíg nézegettem Máté tavaly előtti nyaralós albumát, ismét lefagyott a telóm – amit nagy szakértő módjára azzal próbáltam orvosolni, hogy nekiálltam össze-vissza nyomkodni a képernyőt az ujjammal. És a csodás manővernek mi lett az eredménye? Sikeresen megosztottam az egyik fotóját a SAJÁT ÜZENŐFALAMON!
via GIPHY
– TE JÓ ÉG!!!– kiáltottam fel hangosan, miközben egy fél másodperc alatt sikerült jobban leizzadnom, mint egy kiadós edzés után.
Nem is kellett tükörbe néznem, hogy rájöjjek, milyen arcot vághattam éppen: a bőröm piros lett, mint egy paradicsom, a tekintetem pedig kifejezetten őrült volt, miközben szélsebesen próbáltam odajutni az üzenőfalamra, hogy minél hamarabb letörölhessem azt a nyamvadt fotót. És persze a cégünk vezetőjének miért is ne ezt a pillanatot kellett volna kiválasztania arra, hogy látogatást tegyen az osztályunkon, és leellenőrizze, hogy haladunk a ránk bízott feladatokkal. Úgyhogy a telómat gyorsan el kellett süllyesztenem a táskámba, és életem leghosszabb 10 percét töltöttem abban a tudatban, hogy az üzenőfalamon ott díszeleg Máté napozós fényképe. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha véletlenül profilképnek teszem ki – gondoltam magamban, aztán rögtön be is pánikoltam. Ugye nem tettem ki? UGYE NEM?!
Ez az egész helyzet halálciki! Az tuti, hogy én vagyok a világ legkétbalkezesebb Facebookos leselkedője. Komolyan megfordult a fejemben, hogy azon nyomban letörlöm magam az oldalról, vagy csak simán letiltom Mátét, és úgy teszek, mintha ez az egész sztori sohasem történt volna meg. De valamiért ez a megoldás olyan gyerekesnek tűnt – főleg, hogy addigra már biztosan észlelte a dolgot, tekintve, hogy mikor sikerült visszajutnom Facebookra, ő is épp elérhető volt. Szóval úgy döntöttem, igazi felnőtt módjára kezelem a szitut: letörlöm a fotót, és megírom neki üzenetben, hogy totál véletlenül félrekattintottam, de tényleg, de komolyan, esküszöm, nem direkt volt… Hát, a tervem nem éppen úgy jött össze, ahogy szerettem volna.
– Ugye tudod, hogy nem kell ilyen hihetetlen ürügyekkel előállnod, csak hogy beszélgetést kezdeményezz velem? – érkezett a nem kicsit önelégült válasz.
– Oh, a veled való beszélgetésbe biztosan nem fektetnék ennyi energiát.
– Ne legyél ilyen távolságtartó, találkozzunk valamikor. Ismerek egy nagyon jó sörözőt, megihatnánk ott valamit.
– Bocsi, de nem iszom sört.
– Akkor megnézhetnéd, ahogy én iszom 😉
– A válaszom eddig egy sima „nem” volt, de engedd meg, hogy átjavítsam egy nagyon határozott „KIZÁRT”-ra – válaszoltam neki, remélve, hogy veszi a lapot, és ezzel le is zárja a (egyébként számomra kissé szórakoztató) beszélgetést.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
