– Egy jó bulira mindig kapható vagyok. Igazából a találkozón se tudok sokáig maradni, mert néhány haverommal elugrunk valamerre. Csak azért jöttem, mert itt ingyen van a pia, és így kevesebbet kell költenem a bárban. Ha van kedved, eljöhetnél velem. Felidézhetnénk a régi szép időket – mondta egy félmosollyal az arcán, én pedig soha nem gondoltam volna, hogy életem első szerelméről alkotott véleményem néhány perc alatt ekkora változáson mehet keresztül.
Úgyhogy gyorsan előálltam egy olyan kifogással, amit egyébként még egy 5 éves kisgyerek sem venne be, és csatlakoztam a barátnőimhez az asztalnál. Persze ők már azon viccelődtek, hogy melyikük legyen a tanú az esküvőnkön, így még rosszabb volt megosztani velük, hogy Márk kívülről betöltötte a 28-at, de agyilag továbbra is egy tinédzser szintjén álldogál. A találkozó további része egyébként egész jó volt – Márk egyedül megitta a pia felét, aztán el is tűnt –, de az igazat megvallva egy cseppet se bántam, hogy 9-kor már a családi házunk kapuján léptem át.
Hátrasétáltam a kertbe, lerúgtam magamról a kínzó magas sarkú cipőmet (amit teljesen feleslegesen vettem fel, mert tini-Márk kedvéért már nem is akartam dögösen kinézni) és elfeküdtem a hintaágyban. Hallgattam a madarakat, néztem a sötétülő eget, és az első szerelmen gondolkodtam. Hogy tényleg mély nyomot hagy az emberben. Eltelhet több év, és még mindig pillangókat érzel a gyomrodban, ha véletlenül szembejön veled az utcán, vagy csak szimplán eszedbe jut egy közös emlék. Pár éve még Márk is itt ült velem ezen a hintaágyon. Most teljesen egyedül vagyok. 7 év szomorú, eseménydús és izgalmas történései alatt egy teljes kört tettem meg, amik erre a pontra vezettek el. Vissza az elsőhöz. Olvass még a témában
És mégsem vagyok szomorú. Talán egy kicsit csalódott, mert az első szerelemről alkotott álomképem összeomlott, de nem bánom egy cseppet sem. Mindenki tökéletes korszakként emlékszik erre a kapcsolatára, pedig úgy tűnik, valójában csak az idő szépíti meg őket. Amikor a napokban eszembe jutott Márk, rögtön felébredt bennem az az ismerős érzés, de most már úgy hiszem, csak az emléke hiányzott. Vagy csak szimplán az a személy, aki voltam mellette.
