Aztán beugrott: nem kellene azt hinnem, hogy az első szerelem végeztével annak a részemnek is búcsút kell mondanom. Hiszen ha jobban belegondolok, az az énem is megvan bennem, sőt! Az elmúlt évek tapasztalataival együtt nemhogy kevesebb lettem, hanem épp ellenkezőleg; sokkal többet értem el, mint arról valaha is álmodtam volna. Átvészeltem szakításokat, gyászt, szomorúságot, visszautasítást, és mégis itt vagyok, szilárdan állok mindkét – jelenleg a cipőmtől sajgó – lábamon.
Úgyhogy gondolatban kiegészítettem még egy ponttal az osztálytalálkozós listámat. A hatodik személy, akivel biztosan összefutsz egy ilyen eseményen: „a lány, aki egyedül is mindig megállja a helyét”. Őszintén remélem, hogy legalább néhányan így gondoltak rám a mai este után, mert én mostantól határozottan így fogom jellemezni magam!
