Ezzel Laura elvezetett a kennel sor egyik végébe, ahol egy nagyon izgága, fekete kutyus már készen állt a kirándulásra. Valószínűleg az egyik szülője egy kuvasz volt, de őszintén szólva nem igazán vagyok otthon ebben a témában. Csak egyetlen dologban voltam biztos: megpróbálok mindent elkövetni, hogy feldobjam a kisállat napját egy kiadós játékkal.
Hópihe – valaki nagyon mókás kedvében volt, amikor a koromfekete kutyát elnevezte – a menhelyről kiérve vidám szaladgálásba kezdett. Minden faágat és bokrot meg kellett néznünk közelebbről, és nem győztem kihalászni a szájából az eldobált kajás zacskókat. Ráadásul öt percenként felugrált rám, és ha megpróbáltam hátrálni, két lábon ugrált utánam. Meg kell hogy mondjam, a pólómon lévő sáros tappancsokat leszámítva nagyon vicces szituáció volt. Egy darabig egész jól bírtam a tempót, pedig a múlt heti futást még bőven éreztem a combjaimban, aztán a közös kis kalandunk váratlan fordulatot vett.
Elszabaduló barátság
Épp egy viszonylag üres park mellett sétáltunk el, amikor Hópihe bemutatta a saját bűvészmutatványát. Előre rohant, hogy a póráz megfeszüljön, majd egy váratlan pillanatban hátrahúzta a fejét és KISZABADULT BELŐLE! Egy másodpercig mindketten megálltunk, én meredten, ő inkább kihívóan nézett rám, majd azzal a lendülettel futásnak eredt – én meg rögtön utána. Nem mondanám, hogy szökésen törte a fejét, inkább csak szimplán kergetőzni támadt kedve, bár erről azért engem is megkérdezhetett volna előtte. Hirtelen még az izomlázamról is megfeledkeztem; csak az járt az eszemben, hogy Laura ki fog nyírni, ha elveszítem Hópihét, ráadásul baja is eshet az autók között. Olvass még a témában
Szerintem életemben nem futottam még ennyit megállás nélkül, mire végül egy bokor annyira lekötötte a figyelmét, hogy sikerült utolérnem. Lehuppantam mellé, kapkodtam a levegőt, és próbáltam visszaerősködni rá a pórázt – persze sikertelenül. Hópihe úgy döntött, mostantól nem én sétáltatom őt, hanem fordítva. Ahogy ott fuldokoltam, szépen lassan ő is odafeküdt mellém barátkozni. Most először tudtam közelebbről megvizsgálni. A feje tetején volt egy nagyobbacska sérülés; már begyógyult, de a helye valószínűleg sosem tűnik el.
